Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - IV. Kenessey Béla: Lefolyási tényezők és retenciók. Hidrológiai tanulmány

62 A III. számú táblázatban összeállítottam a mindenkor a tavaszi hónapokban észlelt legnagyobb havi lefolyásokat is. Ezeknek és a II. számú táblázat adatainak az összehasonlítása ismét annak a bizonysága, hogy a tavaszi hóolvadások milyen különleges viszonyokat teremthetnek meg. Ha tehát a lecsapolásnál úgy járunk el, hogy a legnagyobb csapadékti tavaszi lwnap csapadékát ugyancsak egy hónap alatt kívánjuk levezetni, igen-igen nagy hibát követhetünk el, mert van olyan éveleji hónap, aminek csapadéka ugyan nem éri cl a legnagyobb csapadékti őszi hónapét, de lefolyása többszöröse lehet az ugyanazon havi csapadéknak. Talán nem tévedek nagyot, ha megemlítem, hogy több magánjellegű lecsapolás sikertelenségének oka ebben keresendő és található fel. Az okok közt nyilvánvalóan szerepel az is, hogy a csatornák vízvezetőképességének megállapításánál vélt takarékosságból igen sokszor nem veszik figyelembe a mederben később felverődő növényzetet, a szelvények deformálódását, s ugyancsak nem ritkán a csatornák maximális vízvezetőképességét színültig telt mederre számítják és ezzel a gazdasági szempontból mindenkor kívánatos lecsapolást esetleg hosszú időre lehetetlenné teszik. Az ilyen takarékosság igen sok áldozattal járó takarékosság! Ezek kapcsán még egy dolgot kell felemlíteni : A tapasztalat azt igazolja, hogy természetes vízfolyásoknál a tavaszi lefolyásoknak megfelelően kiképződött meder az, ami a természetesen való fejlettségnek megfelel. Ugyan az első félévi csapadékok kisebbek a második félévieknél, de mert a lefolyási tényezők éppen ellentétes magatartást tanúsítanak, a tavaszi árvizek azok, amik a legnagyobbak és így leginkább fejlesztik a medreket. Az előadottak egyben arra is mutatnak, hogy nemcsak bizonyos időszaki, de az évi lefolyás és a természetesen fejlett meder lefolyása közt is kell valamiféle összefüggésnek lenni. Igazolni látszik ezt Lauterburgnak a svájci közepes árvizekre felállított képlete is. Mielőtt azonban ezt a képletet felírnám, meg kell emlékezni a vízfolyások évi közepes vízmennyiségéről is. Ennek képlete, ha A valamely állandó, s h az évi csapadék méterben д

к=А- и • h m

3

/seel km

2 Hogy az A értékét megkapjuk, a km

2-ti m

2-é kell átalakítanunk, vagyis a jobb oldalon lévő értéket 1,000.000-val szoroznunk. Miután pedig a csapadék h magassága az egész évre vonatkozik, az egy milliót el kell osztanunk az egy évben meglevő másodpercek számával, vagyis 31,536.000-el. így az évi közepes víz q

k= 0'03171 -a-h m

3/sec/km

2 Ha a most felírt képlettel kiszámítjuk a vizsgált vízfolyások évi közepes vízhozományait, akkor azokat a dr. Benedek József kartársam által az Árvára vonatkozólag előzékenyen rendelkezésemre bocsátott adattal kiegészítve a Gladnára q

k=0'00801 m

3 /sec/ km

2 és Q

k= Г0098 m

3/sec/ a Bikára = 0'00848 „ „ = 07482 a Mércére =0'00420 „ „ = Œ3750 „ a Szernyére =0'00420 „ „ = 0'9662 „ a Gátra =0.00534 „ „ = #0894 „ az Árvára = 0'01148 „ „ =19'9770