Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - IV. Kenessey Béla: Lefolyási tényezők és retenciók. Hidrológiai tanulmány

56 А Béga mellékágának a krassó szörényvármegyei Gladna-patak vízgyűjtőjének területe a Kisszurdok község felett felállítva volt vízmérőállomásig 126 km

2, amiből 86 km

2 a megfigyelések idejében lombos erdő, 40 km

2 pedig rét, legelő és szántó volt. A lefolyó vízmennyiségeket az említett vízmérőállomáson, a csapadékokat pedig tíz csapadékmérő- és egy ombrográf-állomáson mérték. A vidék magassága a tengerszín felett 300—500 m, néhol 900 m. Magyarország geológiai térképe szerint az altalaj a forrásvidéken devonmész, a többi részeken pedig főként repedésekkel tele csillámpala, feltalaja málladék. A másik tanulmányozott vidék, a Szemye-mocsár vízvidéke, Bereg vármegyében fekszik. Csapadékterülete a Gát község felett volt vízmérce állomásig 390-7 km

2. Ezen az egész területen belül a megfigyelések alapján teljesen külön Választható volt a Bikapatak vízvidéke, a bárdházi vízmérőállomásig 88'2 km

2, továbbá a Mércepatak vízvidéke a beregújfalusi vízmérőállomásig 88"5 km

2 csapadékterülettel. A csapadékterület többi része : 214 km

2 a mocsárra és a Beregszász fölötti dombvidékre esik. aminek adatai az imént tett megjegyzés szerint az előbbiekétől szintén külön választhatók. A továbbiakban a Bika és a Mérce vízvidékét a maguk nevén, a különbözetet Szemye néven, az egész területet pedig Gátpatak néven fogom nevezni. Gillyén szerint az egész területből 270 km

2 200 — 400 m magas dombvidék, a többi pedig lejtős síkság és mocsár. A Rika vízgyűjtője nagyobbrészben tufa, csekélyebb részben lösz és nyirok (vasas anyag), a Mércéé majdnem egészében tufa. Az alapkőzetet mindkét vízvidéken málladék fedi. A Szernye vízvidéke legnagyobb részben mocsár, többi részén pedig a Mércééhez hasonló. A csapadékokat 14 állomáson, a vizeket pedig 4 vízmérőállomáson mérték. 2. Lefolyási tényezők. A bevezetőben már említettem a svájci Lauterburg nevét, aki azzal tette magát egyéb dolgai mellett nevezetessé, hogy hazájában a lefolyási viszonyokat igen behatóan tanulmányozta és a különböző módon jellemzett vízmennyiségekre ottan igen jól beváló képleteket állított fel. Tanulmányának egyik legértékesebb része a lefolyási viszonyokkal, illetőleg tényezőkkel foglalkozik. A Vízügyi Közlemények 1928. évi július—decemberi füzetében már ismertettem Lauterburg adatait. Itten célszerűségből mégis megismétlem azokat. Általánosan tudott dolog, hogy a lefolyást: 1. a csapadók mennyisége és eloszlása, 2. a hőmérsékleti viszonyok, 3. a szelek járása és gyakorisága, 4. a talaj felszínének alakulása és lejtése, 5. a talaj milyensége és végül 6. a művelési mód befolyásolják. Ha ezeket a tényezőket mind figyelembe kívánnánk venni, olyan komplikált összefüggéseket kapnánk, amiket csak nagyon körülményes módon lehetne hasznosítani. Ezért Lauterburg az általa levezetett lefolyási tényezők megállapításánál csakis a talajalakulást és a talaj milyenségét, végül a növényzetet, szerinte a sterilitást vette figyelembe, s csupán az évi átlagos tényezők megállapítására szorítkozott, amiket, ha bizonyos rövidebb időkre kívánunk alkalmazni, azokat még az említett időre vonatkozó tényezővel kell megszorozni.