Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
1. füzet - III. Vitéz Filep Lajos: Feltöltés iszapolással és az iszap folytatása nyílt csatornákban
44 mércék O-ja a csatornafenék volt, melyet a folyasztás előtt és után végigszinteztünk. A 2. csatorna mindenhol 3(5% esésű volt. Az 1. csatornában voltak 16% és 29% esésű helyek is, de a kísérleti szakasz 22%-os volt és ez megmaradt az egész iszapfolyasztás végéig, bár a csatorna más helyen el is mozdult. Kísérleti szakaszul a négy mérce közötti középső 10 m szolgált. Sebesség és tömegmérés csak akkor folyt, ha a négy mérce ugyanazt a leolvasást adta. A földbeásott árkok esetében az árok szélén az iszap szintjét rövid fakarócskákkal jelöltük meg s e karók tetejét a sebesség- és tömegmérés után szinteztük. így az I. árokban a mérések ideje alatt az iszap 27% eséssel, a II. árokban 20% eséssel folyt. A nedvesített keresztszelvények megállapítása a facsatornákban a már említett nagyfejű szögekből készített mércék segélyével történt. Amikor a csatornában (az érdességi kategóriák megállapítása céljából) tiszta víz folyt, a vizszín távolságát a legközelebbi szögtől centiméteres mérővesszővel mértük meg. így e keresztszelvényi adatok centiméter pontosak. Amikor azonban iszap folyt a csatornában, meg kellett elégtdni azzal, hogy a keresztszelvény adatai csak 5 cm pontosak legyenek, mert az iszap annyira hullámzott s a csatorna falát úgy befödte a sár, hogy 5 сш-nél pontosabb leolvasást nem lehetett végezni. Az elevált anyagból vett anyagminták adatait a II. sz. táblázat tartalmazza. Mikor az iszap lekerült az elevátor transzportőrérő], egy-egy konzervesdobozt töltöttünk meg vele színültig, azután ennek a súlyát a dobozzal együtt mérlegen mértük. Később a dobozok egészen kiszáradtak, az anyaggal együtt eleválfc víz eltávozott belőlük, ekkor súlyukat újra lemértük. A dobozok a II. anyagminta dobozát kivéve egyformák voltak. Az üres dobozok súlyának és köbtartalmának figyelembevételével azután ki lehetett számítani a víz és szilárd részek keverési arányát, azonkívül meg lehetett állapítani a szilárd részek fajsúlyát, ami 2'0 volt. Ez a fajsúly az anyag valódi fajsúlya. Ebben az anyag pórusai úgy vaunak számítva, mint az anyaghoz nem tartozó térfogatrészek. Utólag megállapítottam az anyag litersúlyát is. Ez alatt egy térfogategységbe eső pórusos szilárd anyag súlyát értem. E litersúly igen változó, a IV. anyagmintánál 1"6, az V.-nél Г39. Ugy látszik nagyon függ attól, hogy mennyi vízzel volt az iszap keverve. E litersúlyok csak az eleválás utáni összesűrűsödés mértékét mutatják s az eleválás előtti állapotról kevés felvilágosítást adnak. Az itt felsorolt mérések egyidejűek voltak, amikor pl. felületi sebességmérés folyt. Az elevátor ürítési idejét a kotrómester órával mérte, egy munkás a szivattyúk vizescsatornájában levő vízmércéket tartotta szemmel, közben egy dobozba anyagmintát vettek. Ezzel lehetett biztosítani, hogy a mérések hasznosíthatók legyenek. A kísérleti eredmények matematikai formába-öntése. A folytatott mérések eredményeit valami olyan formába kell önteni, hogy az más alkalommal, ha ilyenféle iszapvezeték tervezéséről lenne szó, használható legyen. A formába öntésnél figyelemmel kellett lenni először is a már régebben elért kísérleti eredmények felhasználási módjára, hogy az új formula azokhoz kapcsolódhassék, másodszor pedig a mérnöki körökben ismert és elterjedt számítási módokra, hogy az új formulát az ismert megfontolási módokhoz hasonlóan minden tervező könnyen használhassa. Minthogy különösen hazai szempontokra kívánok súlyt helyezni, a következő meggondolások Itohringer Sándor: „Hidraulikai számítások" című munkájának szellemében következnek. Ez a könyv tankönyvül is szolgál és már csaknem minden magyar mérnök ismeri. Mintául szolgáltak a tiszta víz középsebességét meghatározó, ott közölt formulák, melyeket 6c Chézy, Bazin,
