Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - III. Vitéz Filep Lajos: Feltöltés iszapolással és az iszap folytatása nyílt csatornákban

39 csupa iszapot emelnek ki. Az adott viszonyok közt nem lehetett remélni, hogy az anyagot a szokásos módon helyezzék el, mert az ilyen iszap halmokba rakva, meg nem maradna a Duna partján, visszafolynék a vízbe. Az ilyen iszapot lehetne ugyan vékony rétegben, migy hosszúságban a víz partjára is kirakni, de az ottani vidék kulturáltsága miatt elegendő hely nincsen erre. A Dunába siilyeszteni sem lehetett e kotrott anyagot, mert az újpesti Dunán nincsenek fölösleges nagymélységü helyek. Végül is a kérdést a székesfőváros III. tanácsi ügyosztályának közreműködésével sikerült megoldani úgy, hogy a főváros szivattyúkat és egyéb felszerelést adott kölcsön az építkezéshez. A szivattyúk az iszap hígítását végezték és így lehetséges volt a kotrott anyagot folyós állapotban csatornákon és árkokban az újpesti Szúnyogsziget mély helyeire és a Rákospatak feltöltésre szánt holt medrébe vezetni. A Szúnyogsziget a kincstár tulajdona s mély helyeinek feltöltése lényegesen' javította a terület hasznavehetőségét. A Rákospatak holt medrének a feltöltése pedig a főváros érdeke volt. Tehát a kikötő kotrásával nyert anyag hasznosan volt elhelyezhető. A munka úgy folyt le, hogy a „Maro s "-kotró kikotorta az iszapot a kikötő medencéből és uszályokba rakta. Ezeket az uszályokat azután csavargőzös a „ Komárom " -ele vátorhoz vontatta, ez azután különböző helyeken, különböző módonrakta ki apartra. Az 1. ábrán, illetve helyszínrajzon látható I. és II. jelű ürítőhelyen a Szúnyogsziget nagy Duna felőli gátjában kivágás készült. Ebbe nyújtotta be az elevátor a szallagos transzportőrét. Az anyag transzportőrről közvetlenül a töltés mellett levő mélyedésbe esett. De ez az eleválási mód csak rövid ideig és kedvező vízállás mellett volt lehetséges. A Rákospatak holt medrében az 1. és 2. facsatornán keresztüljutott az iszap. E csatornáknak a nagy Duna szélén tölcsérszerű végük volt. Ezekbe rakta az elevátor, az iszapot, ugyanide adták a szivattyúk is egy deszkacsatornán keresztül a higítóvizet. (2. ábra.) Ha az elevátor transzportőrjéről esetleg nagy kő esett a tölcsérbe, azt munkások hosszúnyelű kapákkal távolították el, nehogy a facsatornát eldugaszolja. (3. ábra.) A két facsatorna közül az egyiket földből készült halmok támasztották alá, a másiknak azonban gerendaállványai voltak. A két darab fővárosi szivattyú a parton deszkabódéban volt elhelyezve. Teljesítményük naponta egyenként 500—G00 m

3. A két facsatorna között volt a Rákospatak régi torkolata. Ezen távozott el az iszap megülepedése után a higítóvíz a Dunába. Mikor a facsatornákon át a holt medret eléggé megtöl2. ábra. A tölcsér, a transzportőr vége, a higítóvizet .'ezető facsatorna vége és az I. sz. iszapvezető csatorna.