Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - II. Dr. Luncz Géza: Vadpatakszabályozási eljárások a francia Alpesekben

37 A trianoni békeszerződés tartalmaz ugyan intézkedést arra nézve, hogy a hegyvidéki vízfolyások jókarbantartása biztosíttassák, a legszebb reményekkel működik ugyan a Közép-Duna medencéjében levő államok képviselőikői a békeszerződés értelmében alakított ú. n. „Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság" (Commission Permanente Technique du Régime des Eaux du Danube), de elképzelhető-e mégis, hogy azok a velünk most szomszédos idegen államok, amelyek a mi tönkretételünkben vélik megtalálni a maguk zavartalan boldogulását, úgy végzik-e majd a mind égetőbben és égetőbben sürgőssé váló munkálatokat, hogy azok az Alföld magyar népének szolgáljanak a javára? Megcsonkított voltunk arra kényszerít minket, hogy legalább a mostani darabország határain belül tegyük meg a legnagyobb erőfeszítések és a legnagyobb áldozatok árán is minden tőlünk megtehetőt. Kényszerít bennünket mostani helyzetünk, hogy vízmosásaink, kopárjaink területét, környékét — ahol az még nem történt meg — sietve erdősítsük be, a nálunk eredő vízfolyások s az utódállamokból hozzánk lejövő — sokszor vadpatakszerű — vizek (Sajó, Hernád mellékfolyói, patakai) környékét hozzuk és tartsuk állandóan jókarban, legszebb természeti kincsünket, a Balatont, ne engedjük a beléjetorkoló vizek hordalékával betömetni. Országunk gazdagságát, népünk jólétét, az egész magyar nemzet közédekét szolgáljuk ezzel. Abban a Dunai Vízügyi Műszaki Bizottságban is akkor követelheti meg legjobban képviseletünk az utódállamoktól a hasonló munkálatok teljesítését, ha mi magunk a legjobban megtettük kötelességünket. Törvényhozásunk minden időben gondoskodott az adott viszonyokhoz alkalmazkodó intézkedések megtételéről, megkezdtük s a legszebb eredményekkel folytattuk magas hegyeink jókarbahozatalát, vadpatakaink szabályozását. Erdeink fennmaradását mindig szigorúbb és szigorúbb intézkedésekkel igyekeztünk megóvni. Biztosítani akartuk magunkat, hogy az 1879. évi szegedi vagy az 1910. évi temesi árvízkatasztrófa soha meg ne ismétlődhessék. Kidolgozott szép és jó terveinket azonban nem hajtottuk még egészen végre ; félbeszakította munkánkat a világégés s az ezt követő gyászos szétdarabolásunk. Milyen erdőgazdálkodást kezdtek utánunk az utódállamok ? Mutatja a hamar bekövetkezett vésztői árvízveszedelem. Mindazáltal erős és kitartó munkásságunk eredményességében még akkor is bíznunk kell, amikor, legalább egyidőre, „sajnálatosképen odajutottunk a megcsonkításunkkal — amint azt Kaán Károly mondja —, hogy rajtunk kívül álló é.s részünkről nem is befolyásolható, sőt velünk kifejezetten ellenséges tényezőktől függ majd ezentúl jövő gazdasági boldogulásunk vagy végpusztulásunk". E tanulmánynak kinyomatása közben vált köztudomásúvá, hogy az idei franciaországi súlyos, rettenetes anyagi károkat okozó és a lakosság százai és százainak életét kioltó árvíz oka az ottani miniszterelnöknek a Kamarában nyilvánosan tett beismerése szerint: a hegyek erdőállományának minden kímélet nélkül való kipusztítása. íme a legújabb memento !