Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - II. Dr. Luncz Géza: Vadpatakszabályozási eljárások a francia Alpesekben

25 minden költség nélkül — előállítható hordalékfelfogó szerkezetekkel a különböző anyagból készített alacsony- vagy fenékgátalikai találkozunk. Surell az „Études sur les torrents des Hautes-Alpes" című munkájában azt bizonyítja, hogy minden olyan vízfolyás, amelyik hosszszelvényében eléri a бО'/оо-os átlagos esést és sehol nem száll 40% о alá, felveszi a vadpatak jellegét és rombolóhatású lehet. Természetes, hogy az ilyen бО'/оо-os esést alig meghaladó patakokon is hozzáláttak a szabályozási munkálatokhoz. Ilyen helyeken alkalmazzák a fenékgátakat. Mindazonáltal megtaláljuk azokat a Magas-Alpessk vadpatakainak itt-ott előforduló rövidebb enyhelejtésű szakaszain is, miként a következő fényképfelvételeken látható. A fenékgátakat különböző, természetesen a legkönnyebben hozzáférhető anyagból készítik. A legegyszerűbb és legolcsóbb eljárást alkalmazzák az Isère départementben fekvő Meylan község közelében levő egyik vízmosásban. Fűz- és nyárvesszőből kötött 20—30 cm átmérőjű rőzsekévéket fektetnek egymástól legtöbbször különböző ' távolságokban a meder hosszszelvényére keresztbe s gondoskodnak a kévék megfelelő szilárd megerősítéséről. (L. 9. kép.) Ugyancsak Meylan közelében, egy másik vízmosásban, hol a terméskövet a helyszínen találták, abból készítettek — miként azt a 10. kép mutatja — egyszerű kivitelű, minden bevakolás nélkül, szárazon lerakott, de azért középütt homorúan ívelt, alacsony terméskő-fenékgátakat, vagy az ott használt „barrages rustiques" elnevezést átvéve, úgynevezett parasztgátakat''. Az Alpesekben ez elég kevés helyütt látható, de a Kárpátok hegyvidékének terepalakulataihoz nagyon hasonló, Massif-Central és a Cevennes hegyvidékén az ezekkel a gátakkal való szabályozás a legáltalánosabb, sőt szinte egyetlen eljárási mód. Az alacsony-, vagy fenékgátak legegyszerűbbikének hosszú sorozatát mutatja végül a 11. kép. A St. Antonie patak medrének közepén vastag fatönköket, nagy tuskókat erősítettek le, vagy köveket helyeztek el. Eleinte a víz a tuskókat, a keresztbefektetett szikladarabokat elkerülte, vagy közöttük folyt tova, de előterük lassacskán betelt hordalékkal, s most már felettük bukik át a víz. Ezzel azután a francia Alpesekben alkalmazott magas és középmagas gátak, valamint fenékgátak legáltalánosabb típusait mind sorra is vettük. Persze a bemutatott szerkezeteknek még ezenkívül is igen sok különböző változatával találkozhatunk. Különösen a koronakiképzés, a gát alaprajzi alakja, a gát keresztszelvény-alakja, alapjának mélysége, anyaga, a partburkolat, szárnyfalak, a bukó-tér fenékburkolása, mind sok különbözőséget mutathat. 8. kép. A Nant de St. Claude patak gátsorozatának, a 7-ik képen bemutatott-tói a víz folyásával haladva, lejjebb fekvő részlete. A patak hosszának minden kilométerére 15—18 ilyen hordalékfelfogó magas terméskőgát esik.