Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
2. füzet - III. Bőhm Woldemár: A hidrológiai kutatás, különös tekintettel a hidrografiai adatszolgáltatás mai állására
105 mesterének, H. Engelsnek első kísérletei az elragadó erőnek meghatározására és a mederalakulás törvényeinek kikutatására irányultak. Ma már a laboratóriumok serege foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. A morfológia gyakorlati müvelésének fő indító okai a következő meggondolások : 3 6 1. Minden természetes, a geológiai időkben kialakult meder egyensúlyban van, vagyis az emberi alkotások rövid élettartamára medrük magassága gyakorlatilag állandónak vehető. Ezt még úgy is mondhatjuk, hogy a folyóvíz mechanikai munkája és a meder ellenállása egyensúlyban vannak. Ez az egyensúly ugyan labilis, de az időszakos mederváltozások egy állandó helyzet körül hullámzanak. 2. Minden mesterséges beavatkozás, mely akár a meder alakjának megváltoztatásával, az ártér betöltésezésével stb. a folyó hosszabb szakaszán, akár a művek beépítésével helyileg változást okoz, megbontja ezt az egyensúlyi helyzetet. A folyómederben ennek megfelelően megváltoznak a hordalékmozgató erők és megindul a mélyülés vagy feltöltődés folyamata. 3. Mint mindenütt a természetben, itt is meglesz a törekvés egy újabb egyen. súlyi helyzet elérésére. A morfológia feladata eldönteni, hogy ez az újabb egyensúly hogyan és milyen változások után fog előállani. A hidrotechnikusra pedig az ebből eredő esetleges hátrányok kiküszöbölése vár és pedig lehetőleg a víz munkájának megfelelő irányításával. így a párhuzamművekkel való szabályozások sok helyen összeszorították a medreket, aminek következménye tetemes — métereket kitevő — medermélyülés és a környék talajvízszinének lesülyedése volt. A betöltésezett Tisza hullámterén a szelvénykövek eltemetődése mutatja a rohamos feliszapolódást. A vízmosások rendezése elsősorban a katlan fenékvonalának és oldalainak megkötéséből áll. A folyószabályozásban alkalmazott Wolff-fé\e függönyök a hordalékot állítják a szabályozás szolgálatába. A fenti példák is eléggé igazolják, hogy az élővizeken végzett műszaki munkálatok célja és helyességének nyitja a hordalékmozgás megfelelő szabályozása. Tudták ezt már a régiek is, de akkoriban az elméleti ismeretek még nem voltak kellően elmélyítve és ezért túlbecsülték a mesterséges alkotásokat. Ma inkább a természet törvényeit igyekeznek ellesni, hogy ezen az úton a vízben rejlő energiát magát állítsák szolgálatukba. A hordalékmozgás kérdése áll ma az elméleti és gyakorlati hidrotechnika homlokterében. A mederalakulást már okozatnak tekintik, a primér jelenség a hordalékmozgató erő. A vízépítési laboratóriumok nemcsak értékes részletmunkát végeznek, hanem nagyszabású modellkísérletekkel hidalják át az elméleti számítás részére még egyelőre hozzáférhetetlen űröket. így pl. nálunk is a Duna bogyiszlói szakaszának szabályozási terveit a Kir. József Műegyetem vízépítési tanszékének laboratóriumában végzett kísérletsorozat eredményeinek alapján készítik el. A „nagyban való kísérletezés" ideje lejárt. A kutatásnak ezen újabban erősödő irányzata a hidrográfiai adatszolgáltatásra is feladatokat ró. Meg kellett indulnia a folyók hordalékára vonatkozó rendszeres adatgyűjtésnek, mert a vízrajzi észlelések anyaga már máskor is nemcsak 3 6 V. ö. : Г. Schaffemak : Die Entwicklung der Hydrologie als wissenschaftliche Grundlage des Wasserbaues. Die Wasserwirtschaft. 1929. 619. old.
