Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - III. Bőhm Woldemár: A hidrológiai kutatás, különös tekintettel a hidrografiai adatszolgáltatás mai állására

III. A HIDROLÖGIAI KUTATÁS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HIDROGRÁFIAI ADATSZOLGÁLTATÁS MAI ÁLLÁSÁRA. írta : BÖHM WOLDEMÁR. A hidrológia — „a víz tudománya" — a földrajznak egyik önállóvá erősödött ága, mely máig számos segédtudományt hajtott. A szűkebb értelemben vett hidrológia megfigyelési körébe tartozik elsősorban a víz különféle előfordulásainak tanulmányozása (forrás, álló- és folyóvizek, talajvíz stb.), de idevág a lefolyás (a víz útja a föld felszínén) és a víz körútjának a környező levegőre eső része : a párolgás és lecsapódás kérdése is, az őket befolyásoló összes tényezőkkel. A víz előfordulásának fenti vonatkozásait lokális szempontból a hidrografia, mint segédtudomány tárgyalja, mely főkép a jelenségek leírásával foglalkozik és megállapításainak módszere a dedukció. Természeténél fogva adatokat gyűjt, ezért a hidrológia általános megállapításaira szolgáltat alapot. Figyelme kiterjed az orografiára (a felszín alakulása, növényzete, geológiai alkata), a vizek előfordulásának statisztikájára, a vízállások, lefolyó vízmennyiségek, csapadékok, talajvizek megfigyelésére stb. így szorosan érintkezik az általános földrajzzal, a meteorológiával és a geológiával. A bonyolult összefüggések, a tényezők sokasága az adatfeldolgozásban is megnyilvánul : grafikus módszerek lépnek az exakt számítás helyébe. Innen a hidrográfia név is. A vonatkozó mérési módszerek és eszközök kérdései a hidrometriában ma már önálló segédtudományt alkotnak. További feladata a hidrológiának : tanulmányozni a víz munkájának a földfelszín alakjára, ill. szorosabban véve a mederre gyakorolt hatását, mert csak ezeknek a vonatkozásoknak feltárása teszi lehetővé, hogy vízi munkálataink hatásával, eredményeivel előre tisztában lehessünk. Itt ismét visszatérünk a földrajzhoz : a morfológia fejezetéhez. De a geológiának az erózióra vonatkozó megállapításait sem nélkülözhetjük. Beszélhetünk magának a medernek morfológiájáról is, hiszen ezt tanulmányozták Fargue és Girardon és idetartoznak mindazok a kutatások, melyek a víz mederképző munkájára vonatkoznak. Az adatgyűjtést jórészt a vízrajzi szolgálat végzi, de a törvényszerűségek megállapításából élénken kiveszik részüket a hidrotechnikai laboratóriumok is, mert ott, ahol a matematika eszközeivel még nem tudunk dolgozni, a kísérlet segíti a tudományos kutatást. A meder morfológiáját csak a laboratóriumok fejlesztik legújabban a hidrológia önálló segédtudományává. A tágabb értelemben vett hidrológia körébe sorozható végül a víz mozgásával kapcsolatos jelenségek mechanikai elemzése és azoknak matematikai formába öntése is, vagyis a hidraulika. Ez a tudomány más oldalról : az elméleti mechanikának a folyós és légnemű testekre vonatkozó fejezetéből fejlődött. Létét Eulernek köszöni. Azonban az ideális folyadék felvételére épített klasszikus hidromechanikától a