Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei

70 hozták az exploátició munkájában már nem vesznek részt. A termelési műveleteket mások veszik a kezükbe. A belépő települők azonban nem mind föltétlenül kiváló gazdák, sőt a legtöbb esetben csak kezdő próbálkozók, akik a megszerzett öntözött területen a célszerű és jövedelmező termelést egymagukban meg sem tudnák indítani. Az amerikai állami műöntözések egynémelyikénél így jöttek létre a komoly zökkenések. így állott elő az, hogy a minden tekintetben kitűnő műszaki kivitel mellett egyes vízművek hosszú ideig nem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. A dúsgazdag amerikai Unió a műöntözések létesítésébe fektetett tőkét kamatmentesen adja a települőknek és csak 20—40 évre elosztott apró részletekben követeli azt tőlük vissza. Világos tehát, hogy az államkormányzat nem sietteti befektetett tőkéjének visszaszerzését. Erre a sietségre nem is igen kényszeríti semmi, mert a szóbanforgó pénzek nem kölcsönpénzek, amik után az állam kamatot fizetne. A „Reclamation-Comission" pénzügyi alapjai a feljavított állami földek, lecsapolt árterek és használhatóvá tett domblejtők eladási árából, vagy azok hasznosításából kerülnek ki. Ezeket továbbra is újabb és újabb talajjavítási munkálatokba fektetik be. Ezért az állam a feljavított földekből eredő jövedelmeket egész külön kezelteti és külön alapot csinálva, az öntözés, talajjavítás és telepítés céljaira állandóan hatalmas összegek állanak rendelkezésére. Ezek után érthető, hogy az Unió kormánya egyelőre már azt is nagy eredménynek tartja, hogy az addig lakatlan és használatlan földek rendszeresen betelepülnek és rajtuk lassanként a normális gazdasági élet fejlődik ki. Mindez tulajdonképen államot építő, fontos nemzeti tevékenység, amelynél nem jön számításba, hogy a kézzelfogható pénzügyi eredmények teljes mértékben esetleg csak évek multával jelentkeznek. Ez a kivételesen szerencsés helyzet magyarázza meg az Egyesült Államok kormányzatának azt a nagy készségét, amellyel a legközelebbi jövőben még egy újabb, igen nagyszabású műöntözési tervének, a Kolumbia-folyó völgye öntözésének mielőbbi megvalósítását készítteti elő. Az Ausztráliai Államszövetség kormányának hasonló élénk aktivitását is elsősorban a még gyéren lakott, szárazklímájú vidékeknek benépesítése, tehát a telepítési kérdések tartják életben. E munkák pénzügyi részének megszervezésénél azonban Ausztráliában már igen jelentékeny nehézségek mutatkoznak. A szép déli kontinensnek területéhez viszonyítva ma még nagyon csekély a népessége. A gyorsabb település elé pedig sokféle szigorúan megvont korlát van állítva. A legelső az, hogy a szines fajhoz tartozó ember ki van zárva Ausztrália területéről, de a fehérbőrű települőket sem látják ott megkülönböztetés nélkül mind egyformán szívesen. Ausztráliát mostani vezetői elsősorban az angolszász népfajhoz tartozó jövevényekkel óhajtják benépesíteni. Európa közép vagy déli részéről származó jelentkezőt csak abban az esetben számítják kívánatos települőnek, ha az jelentékeny nagyságú tőkét hoz magával és hamarosan az állampolgárság kötelékébe is belép. így aztán ott a település elég lassú menetű és az állami földterületek értékesítéséből csak gyengén folynak be a jövedelmek.