Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei

58 Ebbe az időbe esik az őserdők és bányák eddig könnyen megszerezhető kincseinek megcsappanása is. Az őserdők kimeríthetlennek hitt fatömegei annyira megfogytak, hogy már az erdők rendszeres telepítését, új erdők létesítését kellett munkába venni. Az arany, a vas és a kőszén, ami régebben jóformán a föld felületén hevert, most már csak rendszeres, szakszerű mélybányászás útján, tehát nagy költség árán került a felszínre. Mindez együttvéve, az idők alapos változását, a könnyű kereset és az olcsó élet végét jelentette az Egyesült Államokban. Az ilyen körülmények hatása alatt terelődött a figyelem az eddig hasznavehetetlennek tartott állami földekre és így indult meg a sokoldalú munka azok megjavítása és hasznosítása érdekében. A talajjavító és telepítési munkák az Egyesült Államok belügyi kormányzatának hatáskörébe tartoznak. Ott a Reclamation-Bureau az a szerv, amely az árterek, mocsárvidékek és sivatagpuszták földjének a természettől való „visszakövetelévésel" foglalkozik. Ez a talajjavító és telepítő hivatal végzi az állami műöntözések létesítésével járó nagyon költséges és sokoldalú munkákat is. Az esőtlen sivatagtól visszahódított földeket vízzel ellátva, 80 angol holdnyi terjedelmű farmok alakjában osztja ki a hivatal az új települőknek. Ezek az új farmok szintén a Homestead-törvény keretébe tartoznak és a jelentkezők a területhez ingyen jutnak hozzá, de a többi költségeket, az öntözési főberendezés és a vízszolgáltatás díját már számlájukra írják, amit évi részletekre osztva tartoznak törleszteni. Az állami talajjavító hivatal által a legutóbbi idők folyamán létesített öntöző telepeken a berendezési költségek átlagban holdanként 67 dollárt tettek ki, úgyhogy egy 80 holdas telepes rendesen 5360 dollárt kitevő teherrel indul neki a gazdálkodásnak. Ez a teher az átlagot jelenti, de egyes kivételes esetekben, előre nem látott nagy akadályok és nehézségek folytán előfordult, hogy a holdanként! berendezési költség elérte a 300—400 dollárt. Bizonyos, hogy az ilyen drágán épült vízművek jövedelmezőségük tekintetében már születésüktől fogva terhelteknek számítódnak és csak a legkülönlegesebb magas terményárak esetében hozhatnának valami jövedelmet. Ezek után érthető, hogy az Egyesült Államok komoly nemzetgazdái az eddig használatlan földeknek a termelés körébe mindenáron való belevonását erősen ellenzik és kárhoztatják. Ezek a szakkörök alapvető hibáirak tartják azt, hogy most, a mezőgazdasági túlprodukció időszakában, amikor a meglévő régi gazdaságok gyakorlott, hivatásos kezelői sem tudnak a földjükből számbajövő hasznot kicsikarni, hogy ilyenkor bőkezű állami segítséggel, erőltetve keltsenek életre költséges, új öntöző gazdaságokat, amelyek egyelőre olcsón termelni minden igyekezetük mellett sem tudhatnak. A termelés ezeken az új farmokon általában mindig nehezebb és költségesebb, mint a jól berendezett régirendszerű gazdaságokon. A kezdet százféle elkerülhetlen bajai mellett a piacok távolsága, az utak hiánya, vagy kezdetleges állapota a terményértékesítés nehézségei a kezdet első éveiben szinte teljesen kizárják a jövedelmező termelést. Csoda-e tehát, ha előfordul, hogy a csalódott települők egyszerre tömegesen hagyják ott az állam által nagy költséggel berendezett vízgazdaságokat, így eshetett meg azután, hogy az Unió állampénztára az eddig létesült öntöző-