Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei

41 kozás, amit Viktória állam kormánya a Goulburne és a Loddon folyók vidékén, mintegy félmillió angol holdnyi terület öntözése céljából megkezdett. Legelőször a Goulburne középső szakaszába építettek egy gátat, amely mintegy 20 méterrel emelte fel a folyó rendes vízszinét és az így felduzzasztott vizet egy terjedelmes völgykatlanba szorította bele. Ebben a gyüjtőmedencében annyi öntözővizet lehetett raktározni, amennyi egymillió angol holdnyi területnek egy láb magas vízréteggel való elborítására volt elégséges. Ebből az első kísérletből feljődött ki a később Ausztrália más tájain is széltében alkalmazott öntözési rendszer, amit ott általában „gravitációs" öntözésnek hívnak és ami rendesen a folyók árvizének tárolásával van összefüggésben. A „gravitációs" rendszer fő előnye, hogy ha a vízmű már megépült, azután már csak aránylag kevés kezelési és fenntartási költség mellett állandóan szolgáltatja az öntözővizet. Az ilyféle öntözőműveknek első berendezési költsége azonban rendesen igen tetemes. Az erre szükséges nagy tőkebefektetést — ami a legjobb esetben is csak hosszú évek múlva térülhet teljesen vissza — Ausztrália minden államában az illető államkormányzat vállalta magára. Általában egész Ausztráliában a közmunkák irányításánál az államszocializmus elvei az uralkodók és nemcsak a nagy öntözőművek létesítésénél, de a vasutak építésénél, a bányák kezelésénél és minden nagyobbszabású vállalkozásnál a munkálatokat kizárólag állami úton — lehetőleg az illető államban toborzott helyi munkaerővel —, napszám és órabér szerinti díjazás mellett szokták végrehajtani. A szervezett munkásság képviselői nagy szerepet játszanak a politikában és az államok választott vezetői szivesen pártolnak oly vállalkozást, ami a munkások sorait hosszabb időre keresethez juttatja. A Viktória állam által megindított nagyszabású műöntözések munkálatai tényleg hosszú évek során adtak úgy a komoly munkásnépnek, mint a mesterségesen kitenyésztett munkanélkülieknek állandó, biztos foglalkozást. így az állam 1890-től fogva mintegy 15 év alatt igen jelentékeny összegeket fektetett a különféle tervek kivitelébe. A műöntözések létesítését legjobban az állattartó gazdák sürgették, mert e munkák sikerétől ők várták a legközvetlenebb előnyöket. Ezek mellett a mindig csak saját érdekeiért harcoló munkásság is felette örült a kényelmes és hosszantartó foglalkozásnak. Ausztráliában az állami munkáknál mindössze 44 óra a rendes heti munkaidő. Ez tulajdonképen nyolc órai napi munkát jelentene, de a szombat délután a minden lelket betöltő sport céljaira van lefoglalva. Az egyszerű napszámos heti munkájáért rendesen 48 shillinget kap, tehát még a sportdélutánra is megvan rendes keresete. Mindez a mi pénzünkben kifejezve 67-2 pengő heti keresetet jelent. így aztán érthető, hogy az államok vezetése alatt végzett ilyféle munkák rendesen igen hosszúra nyúlnak és feltűnően sokba kerülnek. Viktória állam szóbanforgó munkálatainál többször megtörtént, hogy a csatornák ásását helyenként csak azért terjesztették ki nagyobb területekre, hogy a jelenlevő munkások ott még egy ideig foglalkozást találhassanak. így aztán évek folyamán nagyon sok millió fontsterling merült el a csatornákba a nélkül, hogy a gazdák a remélt nagy termés eredményeket és magas jövedelmeket, vagy legalább üzemük zavartalan menetének biztosítását elérhették volna.