Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - II. Dr. Luncz Géza: Vadpatakszabályozási eljárások a francia Alpesekben

14 csapadékeloszlás helyébe egy nem várt nagyobb esőzés bekövetkezése, vagy a hegyoldal egy kicsiny részének az erdőtakarótól való megfosztása által új kis vízmosás keletkezése s ezzel újabb hordaléknak a mederbe jutása stb.), az egyensúlyt olyan erősen megbontani, hogy fokozottabb elváltozások, rombolásaik, újra bekövetkezhetnek. A patakok vize egyensúlybajutási munkáját tehát kezdheti élőiről. Ezek után most már könnyen következtethetünk a továbbiakra. Abból a fenntiekben először kimutatott körülményből, hogy a folyók és folyamok hosszszelvényének grafikusan ábrázolt görbéje a vadpatakok hosszszelvényének görbéjével teljesen azonos ívelést mutat, vagy másszóval abból a tényből, hogy a folyók, folyamok vize a vadpatakok vizével egyenlő törvényszerűség szerint folyik le, feltétlenül arra a következtetésre jutunk, hogy a vadpatakokra nézve föntebb ismertetett — s először Surell által bizonyított — másik törvényszerőség, vagyis az egyensúlyi helyzet elérésére való törekvés törvénye is érvényes nemcsak a vadpatakokra, hanem a hegyifolyókra, a nagyobb folyókra és folyamokra nézve is. A folyók és folyamok is hiába törekszenek tehát hosszszelvényük eszményi egyensúlyi helyzetének elérésére, azt azok sem érhetik el soha, legfeljebb csak megközelíthetik. A folyók vizének lefolyásában is előfordulhatnak váratlanul bekövetkező olyan zavaró körülmények, amelyek a már majdnem egyensúlyi helyzetbe jutott folyó medrében az egyensúlyt hirtelen megbontva, a medernek újabb elváltozásait s ennek folyományaként újabb vízalámosásokat

r partszaggatásokat, sőt árvízveszedelmeket idézhetnek elő. A vadpatakoknál láttuk, hogy mik lehetnek ezek a zavaró körülmények, vizsgáljuk meg most még azt, hogy a folyók hosszszelvénybeli eszményi egyensúlyának megzavarásában, megbontásában melyek a legfontosabb tényezők, s akkor következtetésünk ben el is jutottunk az előzőkben feladott kérdés megoldásához. A folyók, folyamok középső és alsó szakaszainak vidékén, a sík vidékeken az egyensúlynak ilyen megbontását előidézheti egy-egy hirtelen bekövetkező nagy zápor, nagyobb új vízlevezető-csatornák építése, valamely külső beavatkozás — pl. alföldi erdők irtása — folytán a hordalékképződhetésnek új lehetősége és sok más, ezekhez hasonló ok. Ezek mind előidézhetik az egyensúly megbontását, de hatásuk külön-külön s összesen sincs akkora, amekkora hatást a folyamok felső szakaszán fellépő tényezők legfontosabbja, legjelentősebbje, a vadpatakok működése okozhat. Semmi más körülmény nem idézheti elő a folyók, folyamok egyensúlyi helyzetének megbontását olyan nagy mértékben, mint a hirtelen megáradt vadpatakból a folyóba váratlanul belezúduló hatalmas víztömeg és az azzal hirtelen belesodort nagymennyiségű hordalék. A folyam egyensúlyi helyzete megbomlott. Pedig az az egyensúlyi helyzet a folyam egész hosszára vonatkozott, az eredettől le egészen a deltáig. Kezdheti tehát élőiről a víz az egyensúlyba] utási munkát, ami újabb kivájásokkal, újabb hordaléktorlaszok rakásával s azok fölött a folyam vízének felduzzasztásával s újabb árvízkatasztrófákkal kapcsolatosan megy végbe. Nyilvánvaló tehát mindezekből, hogy a vadpatakok működése a vizükkel táplált folyóknak, folyamoknak lefolyására, azok egész hosszában, tehát egészen a tengerbe ömlésükig zavaró hatással van, azok vizét állandóan károkat okozható rendellenességekre kényszeríti. A vadpatakok károsítása kiterjed tehát közvetve a folyamok útján a tőlük esetleg sok száz kilométer távolságban levő síkvidéki, alföldi, gabonatermő vidékekre is. Ezek után arra a kérdésre, hogy a vadpatakok által okozott károsítások közül melyek sújtják az emberiséget a legsúlyosabban, nyugodtan adhatjuk meg azt a választ, hogy a legdúsabb gabonát termő alföldi rónákon okozott károsítások, mert az alföldön egyetlenegy árvízkatasztrófa is sokszorta nagyobb tömegét pusztítja el az emberi javaknak