Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - II. Dr. Luncz Géza: Vadpatakszabályozási eljárások a francia Alpesekben

9 oknélkül, világszerte tovább folytatódott, egészen a legutolsó évszázadig, mindaddig, míg az erdőpusztítások következményeként — elsősorban a magas hegyvidékeken — az oly sok emberéletben és felbecsülhetetlenül nagy értékű emberi javakban kárt okozó óriási katasztrófák (hegycsuszamlások, kőgörgetegek, hólavinák pusztításai, havasi patakok „lávaömlései", lakott helyeknek, falvaknak hordalékkal való betemetése stb.) be nem következtek. Erre aztán, s az erdők szerepét védőknek apostoli szózatként elhangzott újabb és újabb intő szavaira, újabb és újabb feljajdulásaira legtöbb helyütt végre a nép is belátásra jut, s következik a civilizált államokban nemcsak az erdők fenntartását követelő újabb és újabb törvények alkotása, hanem most már az olyan törvényeké is, amelyek az elpusztított területek helyreállítását sürgetik. Sürgetik pedig elsősorban a magas hegyek vidékén, de sürgetik már a sík vidékeken is. A) Hegyvidékek vizeinek lefolyása. A magas hegyvidékeken a vízfolyásoknak általában a következő három csoportját szokás megkülönböztetni, anélkül azonban, hogy a három csoport között éles elválasztó határokat lehetne vonni. a) A kegyifolyók (les rivières) hosszszelvényükben méterenkint legfeljebb 15 milliméteres eséssel. Elég széles völgyben nagy víztömeget vezetnek le, áradásuk rendesen a víz felszínének fokozatos emelkedésével kezdődik, s bosszú ideig tart. Károsításaik általában hosszabb folyamat alatt az ember szemeláttára következnek be. A károsítás fokozatos kialakulása úgyszólván állandóan figyelemmel kísérhető. (Ilyenek a francia Alpesekben az Isère, a Durance, nálunk a Körösök, Vág, Sajó, Hernád stb.) b) A tordaszerü patakok (les rivières torrentielles), vagyis a hegyifolyókba közvetlenül beömlő főbb vízfolyások. Ezek már szűkebb völgyben folynak s rövidebbek. Hosszszelvényük már meredekebb, lejtésük 15—60°/oo között váltakozik. Állandó víztömegük az előbbieknél kisebb, áradásuk már gyorsabban következik be s rövidebb ideig tart. Károsításuk már többé-kevésbé meglepetésszerű is lehet. (Ilyenek a francia Alpesekben az Ubaye, Arc, Arly, Drac, Romanche ; nálunk a Hangony, Tarna.) c) A tulajdonképeni vadpatakok (les torrents) nagyon rövid, legfeljebb néhány kilométeres hosszúságú, szűk völgyekben, begyszakadékokban folynak. A meder esése rövid szakaszonkint hírtelen változik, a 60%o-et általában meghaladja, 1000, sőt több °/oo-et is elérhet. Medrükben rendesen kevés a víz, a meder sokszor egészen ki is szárad. Egy-egy nagyobb esőzés után áradásuk azonban mindig váratlanul, hirtelen következik be. Az áradás óriási méretű, a víz sebessége hihetetlenül nagy, de az áradás rendszerint rövid ideig — néha alig néhány órán át — tart. A talaj lemosása, a partok alávájása, beomlása, a hordaléknak, nagyobb földterületeknek, sziklatömböknek elhurcolása s az alsó szakaszon való lerakása a legnagyobb gyorsasággal és következményeiben a legszörnyűbb és legkiszámíthatatlanabb káros hatással folyik ilyenkor le. B) A. vadpatakok keletkezése. Övezetek. Új vadpatakok keletkezhetésének előfeltételei : 1. olyan vidék, hol rövid idő alatt hirtelen nagyon sok a csapadék, 2. növényi takarójától megfosztott felső talaj alatt elég könnyen máló alapkőzet és 3. meredek hegyoldalak. 1. A vadpalakokról általában.