Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon
87 ményt, hogy az említett idő alatl nagy kiterjedésű erdőírtások folytak. 17 5 melyek feltétlenül hozzájárultak a kulminációk emelkedéséhez; jóllehet az állami ellenőrzés ezt a törekvést mindig mérsékelni igyekezett. Valószínű, hogy az erdőirtást mérséklő törvények nélkül a Tisza áremelkedése nagyobb arányú lett volna. A Tisza és mellékfolyóinak különös jellege abban domborodott ki, hogy vízrendszerének összes folyói egész hosszukban egyazon államhoz tartoztak. A magyar állam felismerve ebben a sajátos jellegben rejlő előnyöket, rendszeres céltudatossággal építette ki az árvízjelző szolgálatot. Az országkülönböző helyein csapadékmérő állomásokat szerelt fel. Az állomások a napi csapadékot pontosan feljegyezve beküldik a budapesti Meteorologiai Intézetnek és a földmivelésiigyi minisztériumnak. A folyómedrekben meghatározott távolságra felállított vízmércékről naponkint leolvasott vízállásokat szintén beküldik a földmivelésügyi minisztérium vízrajzi osztályának. A beérkezett adatokat a vízrajzi osztály naponként feldolgozva (térképek, grafikonok stb.) a csapadék és vízállás viszonyokról tájékoztatja az ármentesítő társulatokat, vízügyi hivatalokat stb. A naponként táviratilag beérkező csapadék és vízállás jelentések egységes alapon álló rendszeres beszolgáltatása, valamint közzététele nagyfontosságú nemcsak az árvízjelző szolgálat, hanem az árvédelem is belvízlevezetés szempontjából is. A jelentések alapján következtetni lehet a várható vízállásra, minek alapján a szükséges és megfelelő intézkedések végrehajthatók. Különösen a Tisza és mellékfolyóinál az állandó jelentések tették lehetővé, hogy a téli, illetőleg tavaszi csapadékviszonyokból a várható árvizekre következtethettünk. 3. A magyar Alföld öntözése és a Duna-Tisza csatorna. Szélsőséges és egyenlőtlen csapadékeloszlású éghajlatunk indokolja az Alföld öntözését. Az Alföld mezőgazdasági termelésének ismert hibája az egyoldalúság. Nagyobbrészt a tömeges gabonafélék előállítására szorítkozik. A gabonafélék tömeges termelése azonban az óriási terjedelmű keleti államokban épp úgy, mint Amerika jól szervezett gazdaságaiban, alacsonyabb termelési költségek melleit is eredménnyel folytatható. A mult századvégi agrár krizis megmutatta azt, hogy a világversenyben lépést tartani nem tudó egyoldalú gabonatermelés, nyomott áraival válságba sodorja a mezőgazdaságot. Kívánatos ezért az egyoldalú gabonatermelési rendszer megváltoztatása. Nem véletlen, hogy a magyar Alföld mezőgazdasága gabonatermővé vált. A szigorú természeti törvények, klimatikus viszonyok szorították erre. Nem az annyiszor hangoztatott kevés csapadék (évi 500—600 mm), hanem ennek egyenlőtlen eloszlása e vidék gazdálkodási irányának főoka. Mivel pedig nem áll módunkban az éghajlati viszonyokat megváltoztatni, legegyszerűbb megoldásnak az ehhez való alkalmazkodás kínálkozott, ami ideig-óráig meg is felelt. A közgazdasági fejlődés azonban újabb követelményekkel áll elő. Az egyoldalú extenzív gabonatermelésről át kell térni a több befektetést, nagyobb és biztosabb jövedelmet igérő intenzív mezőgazdasági termelésre. Az ipari növények termesztése, a kerti gazdálkodás szaporítása, az állattenyésztés kiterjed17 5 A magyar béketárgyalások.
