Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

7 ország éppen agrár jellegénél fogva sok, — az őstermeléssel kapcsolatos — nyersanyaggal rendelkezik. Az erdészeti, bányászati és mezőgazdasági nyersanyagok úgyszólván predesztinálva vannak a viziszállításra. Az ipar és kereskedelem értékben gyarapodott forgalma már nagyobb elevenséget és állandó piacrahozatalt kíván. Ezekkel ki lehet használni a vasúti szállítás gyorsaságát és az ebből származó előnyöket. A vasútat szállítóeszközül választó áruk viziúton rendszerint nem versenyképesek, és megfordítva. Viziúthálózatunk határozott hátránya az, hogy a Duna—Tisza vízrend szere között nincsen olyan alkalmas összeköttetés, melynek forgalmi értéke volna. Hiányzik a viziúthálózatunk összekötése, mely a Duna és a Tisza önálló vízrendszerét egyesítené. Gazdasági függetlenségünk megteremtésének egyik fellétele az, hogy az olcsó szállítás lehetősége érdekében az ország minden részéből viziút vezessen Budapestre. így már korán felvetődött a Duna—Tisza csatorna kérdése, de még a mai napig sem valósult meg. Szerves összefüggés létesítendő a vasút és a hajóút között, hogy az átrakodás lehetőségével forgalmuk a szállítandó anyagok természete szerint megoszolhassék. A természetes összhang kifejlődése úgy a vasútnak, mint a hajózásnak javára válik. Magyarország vízrajzi egysége páratlanul áll. Csaknem minden számottevő folyója a Duna—Tisza kettős vízrendszerébe ömlik. Nincsen Európában állam, mely viszonylag több természetes viziút birtokában volna, mint a mienk. Nincs ország mely köz- és magánvagyonból viszonylag annyit fordított volna folyamszabályozásra, mint Magyarország. Kvassay szerint a magyar nemzet 1907-ig több mint 600,000.000 koronát adott ki vízszabályozásra.

8 Ebből felerész az államra, felerész az érdekelt magánosokra esik. Oly nagy ádlozat ez, melyet az egyes és a közösség csak egy jól átgondolt, tervszerű és nagyfontosságú munka érdekében hozhatott. De a vízszabályozás munkájához jelentős szociális érdekek is fűződnek. Az árvédelem és a belvízrendezés, a mezőgazdasági foglalkozást űző lakosság igen nagy részének adolt mindennapi kenyeret. Természetes, hogy a védelmi művek fennállása és árvíz alkalmával való megvédése, mint száz és száz községi lakos élet- és vagyonbiztonságának tényezője, rendkívüli közgazdasági fontosságú. A vízszabályozás keretén belül az öntözéssel és a vizierőkihasználás érdekében folytatott szabályozással csak később fogunk foglalkozni, mert ezek a történeti fejlődés folyamán is később jelentkeztek. I. FEJEZET. 1. Az árvízkárok elleni védekezés kezdete és törvényes intézkedések. Az árvizek ellen való védekezés kezdete a történelmi idők ködös homályában vész el. A folyamszabályozásra nálunk a védelem szüksége adta meg az első alkalmat. Hosszú fejlődés és gazdasági életünk nagyobb haladása előzte meg a védelmi munkálatokat. Az árvédelem természetszerűleg először olyan folyamszakaszokon kezdődött, ahol az árvizek kiöntései a leggyakoribbak voltak, ára0 Kvassay Jenő: ArvéiU'lem. Bpest, 1907.