Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

Ti meghódított téridét a Tiszavölgyben kerekszámban 4,500.000 kat. hold. Ahol azelőtt mocsarak, pocsolyák, kigőzölgéseikkel a betegségek terjesztői voltak, ott ma tanyák, községek, hullámzó vetések, a jólét jeleit mutatják. A vízjárás jelentékenyen javult. Magasabb, de egyenletesen és gyorsabban levonuló árvizek ellen kell védekezni. Az átvágásoktól várt vízszínsüllyedés nem következett be, mert ezt a töltésezéssel járó jelentékeny vízszínemelkedés eliminálta. Ha összehasonlítjuk az 1913., 1915. és 1919. évi nagy árvizeket, azt látjuk, hogy a mellékfolyók aránylag kedvezően szállították le árvizeiket. Például az 1913. évi áradás alkalmával Erdős Ferenc adatai szerint

16

7 legelőször a Felsőtisza kulminált Tiszaújlaknál, egy nap után a Sajó, két nap múlva a Szamos, öt nap múlva a Hármas-Kőrös és hat napra rá a Maros. A Tiszán így két árhullám keletkezett. Az egyik Vásárosnaménynél, a másik öt nap múlva Szegednél. Megállapítható továbbá, (úgy az 1913., mint 1915. és 1919. évi árvizeknél), hogy a Közép- és Alsótiszán az árhullám összetorlódott. „Az árvizek hosszmetszete Szolnoktól Törökbecséig domború görbét ad."

16

8 Tehát a szabályozás előrehaladtával az árvizek levonulása a mellékfolyókból még nem alakult kielégítővé. A Szamos vizének emelkedése még várható, mert a szabályozott Tisza— Szamos szögben ki nem önthet, így hatása a Középtiszán nyilvánul meg. A Bodrog árvizei mindig magas vízállás idején érkeztek a Tiszába, mert a két folyó egy zónában ered, időjárásuk közös és pályájuk hossza sem mutat lényeges eltérést. A Latorcán megkezdett ármentesítés és folyószabályozás miatt az árvízszin emelkedése a Bodrognál is várható. A Sajó—Hernád árhulláma rendszerint megelőzi a Felsőtisza kulminálását. A szolnoki vízmércén azonban ez az első kulmináció nem észlelhető, jeléül annak, hogy a Tisza, Szamos, Bodrog, Sajó és Hernád két—három árhulláma Szolnok előtt tevődik össze. A Hármas-Kőrös nagy részét a Tisza dominálja. A Tisza árvízszín emelkedéseinek egyik főoka a Kőrösök szabályozásában rejlik. A Berettyó és Kőrösök felső szakaszaikban nagyobbrészt ásott mederben folynak, melyek sokkal előbb (1835—45) készültek, mint a Hármas-Kőrös átvágásai. (1880—90.) A Sebes-Kőrös kiegyenesített medre a Sárréten vezet keresztül a lehető legnagyobb esés biztosítása mellett. A szabályozás folytán vizeit gyorsan levezető Kőrös árhulláma találkozik a Tisza tetőzésével és annak hatalmába kerülve esése megcsökkenik, a duzzadás helyén lerakja hordalékát. Ezért fejlődött vissza a szolnok—algyői szakasz. A Maros árhulláma a Tiszáéval 1895-ben és 1913-ban találkozott legkedvezőtlenebbül. A Tisza többi mellékfolyóinak felsőbb szakaszain különböző érdekeltségek és érdekcsoportok hajtottak végre szabályozásokat, melyek a Tisza vízjárását befolyásolják. Az Ondova és Topoly vizét, mely a negyvenes évek előtt szétterülve folyt a Bodrogrogba, egyenes ásott mederben, töltések közé szorítva vezették le. A Latorcának Munkácstól Lucskáig a negyvenes évek előtt ásott medret készítettek. "" Erdős Ferenc: Tiszaszabülyozás. 1920. te» Ugyanott.