Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

70 felelő lemélyítése után a moldova—turnszeverini szakasz a nemzetközi hajóforgalom igényeit a legmesszebbmenőleg kifogja elégíteni. A magyar kormány a berlini és londoni egyezményben biztosított jogánál fogva — a munkálatok költségeinek fedezésére — 1899 szeptember 1-től életbeléptette a munkálatok költségeinek fedezésére a hajódíjszedést, valamint államosította a hajókalauz (zuhatag kalauz) szolgálatot. Orsova székhellyel megszervezte az aldunai magyar királyi hajózási hatóságot, hogy a szabályozott szakasz nemzetközi forgalmához fűződő nagyfontosságú érdekeknek éber őre és szakavatott gondozója legyen. í*:

7 irr 10. A Küzépdunu egységes szabályozásáról valamint az ország egyéb jelentősebb folyóvizein elsősorban szükséges szabályozási munkálatokról. (1895. évi XLVin. t. e.) Végigtekintve a Duna szabályozása érdekében való munkák sorát, azt látjuk, hogy a felső- és alsószakasz hajózhatóvá tételéről korábbi törvényeink gondoskodtak. A felsőszakasz szabályozását az 1885. évi VIII. t. c. rendelte el, melynek befejezési munkálataihoz még kb. 4 millió forint szükséges. Az Alduna és Vaskapu szabályozásáról intézkedett az 1888. évi XXVI. és az ezt kiegészítő törvények. A Duna felső- és alsószakaszának költséges szabályozása azonban csak úgy fizetődik ki, lia a középső szakasz által az útvonal meg nem szakad. A középső szakaszon alacsony vízállás mellett a hajózás nehézségekbe ütközött. Olyan állapotba kellett tehát hozni a középső szakaszt is. hogy ne csak a hajózás legyen megkönnyítve, de egyszersmind a mezőgazdasági kultúra is biztosítva legyen az árvizek ellen. Az egész Duna egységes szabályozásáról 1882-ben készült el az első tervezet. Kivitelének meghiúsulása számos okra vezethető vissza. Ezek között nagy szerepet játszott az állam pénzügyi kimerültsége, amit a Tiszaszabályozás is jelentékenyen elősegített, továbbá, hogy a Duna völgyében újabban nagyobb árveszélv nem volt, ami a közfigyelmet a bajok orvoslására felhívta volna. Az 1895. évi XLVIII. t. c. indokolása azt mondja: „A magyar állam, sajnos eddigelé nem volt abban a helyzetben, hogy összes főbb folyói szabályozását rendszeres és egységes tervek alapján foganatba vehette volna, miért is igen sok munkálat csak a pillanatnyi baj elhárítására szorítkozott és így nem csoda, ha a siker nem mindig járt azok nyomdokában." A törvény gondoskodott: 1. A Középduna szabályozásáról Dunaradványtól Baziásig. 2. Legszükségesebb szabályozásokat végeztet a következő folyókon: a Tiszán és Bodrogon, a Kőrösön, a Szamoson, a Maroson, a Temes— Bégán, a Morván, a Vágón, a Dráván, a Murán, a Száván és a téli kikötőknél. A szabályozás fő feladata a folyó természetének figyelembevételével a vízIefolvási viszonyok javítása volt. A Duna helyszínrajzából és keresztszelvényeiből levont tanulság azt mutatja, hogy nagy hajlandósága van elsekélyesedésre, zátonyok és szigetek képzésére. Ezt a törekvését a partok lazasága erősen elősegíti. A folyamfenék nehezebben támadható meg mint a part, azért változtatja mindúntalan a medrét. Kivétel a dévény—gönyiii és fájsz—drávatoroki szakasz, melyet a szabálvo-