Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon
43 lennie, melyekből vagy közvetlenül, vagy utóbb gazdaságosabb töltésezés lehetősége, vagy más biztos és tetemes hasznok származnak." Tömören foglalja össze az előleges javaslat lényegét Herrich Károly, aki 1850-től kezdve hosszú időn át volt a Tiszaszabályozás műszaki vezetője. Vásárhelyi részletesen kidolgozott tervezet helyett a szabályozás általános elveit foglalta össsze, hogy az „örökös, folytonos áradásnak, mely az egész Alföldet kínozza, vettessék vége 101 átvágásnak ásatásával, minhogy a folyó a völgye hosszának több mint kétszeresét teszi, s így a levezetést, úgy mint kell, nem teljesítheti. Azonban ha ezen átvágások mind létesíttetnek is, még mindig szükséges lészen az alacsony partoknak feltöltése is, hogy az áradás a tágas nagy síkságokat és vízmedencéket el ne boríthassa. Hol építtessenek azon töltések, mily mérettel, Vásárhelyi nem jelöli meg, s azokat későbbi puhatolások és tanulmáleniil kellenek, még pedig kellő helyen, nem nagyon távol a folyótól, hogy a nyok tárgyává kívánná tenni, annyit azonban kijelent, hogy a töltések okvetlenül kellenek még pedig kellő helyen, nem nagyon távol a folyótól, hogy a költség 3—4-szerte nagyobb ne legyen, mint amint kell.. ," 12 7 Vásárhelyi egy évvel előbb utazta be a Tiszát, utazásának célja nem az ármentesítés, hanem a hajózás elősegítése volt. Igaz, hogy az útjáról felvett jegyzőkönyve szerint Zemplén és Szabolcs vármegyék az ármentesítés kérdését is felvetették, javaslatai mégis inkább a hajózási akadályok elhárítására vonatkoztak. Kétségtelen, hogy Vásárhelyi tervezetének koncepcióját utazása alkalmával tett tapasztalatai alapján alkotta meg és az utazási jelentéseiben foglaltakhoz ragaszkodott. Ebből magyarázható az, hogy Vásárhelyi javaslatában a fősúlyt az átvágásokra, a kanyarok kiküszöbölésére telte. Célja a vízlefolyási viszonyok javítása volt. Felismerte azt a hasznos elvet, hogy a tiszai árvizek levonulásának siettetése nagy haszonnal jár. A töltések távolságát nem vette nagyra. Szerinte a töltések az árvizi folyásnak nemcsak összeszorítására, hanem vezetésére is szolgálnak. Ezt a nézetet az utókor tapasztalatai igazolták. A Vásárhelyi-féle szabályozási tervek azért terjedtek ki először a felső szakaszra (Tiszafüred—Tiszaújlak), mert egyrészt itt volt Csap és Tokaj között a Tiszának legelfajultabb szakasza — ezért tervezte Beszédes is a kerecseny—komorói átvágást — másrészt pedig mert Zemplén és Szabolcs vármegyék kéréseikben erre alkalmat szolgáltattak. Az objektiv szemlélő Vásárhelyi szabályozási tervezetét csak úgy tekintheti, mint a Tiszaszabályozást megindító első lépést. Ügy látszik, szerinte csak az átvágások teljes mederré fejlődése után kellett volna az ármenetesítést töltésezéssel befejezni. így szemlélve Vásárhelyi előleges javaslatát, az feltétlenül a legnagyobb elismerést érdemli. Helytelen az az állítás, miszerint a Felső-Tiszán később végrehajtott szabályozás Vásárhelyi tervének felelne meg, mert az tervezetén messze túlhaladt. A Vásárhelyi és Paleocapa közötti inkább látszólagos ellentét a tájékozatlan nagyközönség előtt érthetően nagy izgalmat okozott. A kétféle szakvélemény két pártra osztotta a szakembereket; a „töltések" és „átvágások" pártjára. Széchenyi lángesze észrevette azt, hogy Paleocapa és Vásárhelyi tervezete között 12 7 Herrich Károly: A Tisza-szabályozás és a szegedi válság. 1879. Bpest, 3—4. old.
