Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
2. füzet - VI. Pogonyi György: A Duna és Tisza magyarországi szakaszán 1928/29. évek telén előállott jégviszonyok
99 állott elő. 1929 január hó 21-én a jég már Dunapentelénél is megállott, sőt itt már a beállás napján egy kö/.éperősségü jégtorlasz keletkezett, ami a vizet körülbelül Г5 m-el felduzzasztottá. Ez a 6 hydrográdos duzzasztott vízállást okozott torlasz a jég levonulásáig megmaradt 1929 január hó 24-én a jég már Budapestnél is megállott. A jég vastagsága ekkor Baján és Mohácson már 20—22 cm volt. 1929 február hó 4-én a jég már Oroszvárnál, sőt Pozsonynál is megállván, így az egész magyarországi Duna-szakaszt álló jég borította. E napon a bajai és mohácsi jégvastagság már 24—25 cm, a vízszín pedig 3—5 hydrográdos volt. A nagy hideg a jégpáncélt gyorsan növelte úgy, hogy az február hó 25-én Baján már 35 cm, Mohácsnál 45 cm, Dunaremeténél 40 cm vastag volt. Február hó 25-én megkezdődött az a szerencsés időjárás, hogy erősebb nappali fölmelegedések és mérsékelt éjjeli fagyok váltották fel egymást. Ez az időjárás az abnormis hóréteget lassan-lassan anélkül emésztette fel, hogy a mederben lényegesebb vízszínemelkedést okozott volna. Egyidejűleg pedig a Dunának és mellékfolyóinak jégpáncélját vékonyította és a jég acélosságát gyengítette. Március 1 -8-ig ismét erősebb nappali fagyok voltak és így a fenti kedvező folyamat megállott. Szerencsére március 9-től kezdve ismét beállott a kedvező állapot. Ismét nappali fölmelegedés és a gyenge éjjeli fagy volt. A jég az időjárás következtében folyton gyengült és március hó 15-én Bajánál megmozdult, március hó 16-án pedig már Pozsonynál is megindult s utóbbi helyen megtorlódva a vízszínt -j-337-ről —535 cm magasra emelte. Március hó 17-én Pozsonynál a víz a torlasz miatt tovább emelkedett és 18-án 592 cm-es magassággal kulminált. A Pozsony környéken levő alacsonyabb területek a csehszlovákiai jelentések szerint víz alá kerültek. E napon a jégzajlás Baján és Mohácson is erősen megindult. A nagy víznyomás a pozsonyi torlaszt u. a. napon áttörte és így Pozsony március hó 19-én az árvízveszélytől már megszabadult. Ugyanekkor már Pakson is megmozdult a jég, de Bajánál ismét megállt, viszont Mohácsnál erősen zajlott. A komárom—szentendrei szakaszon a következő pár nap rendkívül veszélyes. Komáromnál március 21-én erős jégtorlasz keletkezett, ami ottan a víz színét 655 cm-re emelte fel s a város mélyebb helyeit elöntötte. Ugyanilyen helyzet állott elő Esztergomnál, ahol a felduzzasztott víz a Prímássziget mélyebb helyeit öntötte el. Komáromtól Szentendréig a jégtorlaszok óráról órára változtatták helyeiket, megindultak, egy-kétszáz méterrel megcsúsztak, majd ismét megálltak, de seholsem tudtak huzamosabb ideig megtelepedni, mert szerkezetük már oly gyenge, hogy bizonyos fokú duzzasztásnál újra útnak indultak. Ilyen módon Almásfüzitőnél, Zebegény—Dömös körül, Szobon, Nagymaroson, Kismaroson, Vác fölött a Kompkötő szigetnél és Dunabogdány alatt a szentendrei Dunaágban 3—4, sőt 5 — 6 m magasságú jégtorlaszok keletkeztek. Dömös és Zebegény körül három egymás után sorakozó jégtorlasz képződött a Duna egész szélességében. E torlaszok Szobon, Nógrádverőcén, Visegrád—Nagymaroson, Kismaroson, Kisorosziban, Dunabogdányban nagy károkat okoztak, mert az erősen megduzzasztott vízen úszó jégtáblák az útjukba akadó fákat, kerítéseket, gyengébb építményeket, hajóstársaságok kikötő berendezéseit kidöntötték, illetőleg erősen megrongálták. Március hó 21-én szerencsére Budapesten is megindult a jég, ugyanekkor a dunapentelei jégtorlasz is megmozdult. Budapest és Vác között is leszakadt a jég és így a szob—váci jégnek megfelelő lefolyási lehetősége volt. Március hó 22-én volt a legkritikusabb nap, akkor a Nagymaros alatti jégtorlasz Nagymaroson a víz színét -{~740-re emelte, elöntötte Nagymaros községnek a Dunapart és a vasútvonal közötti részét. Visegrádon az állami 7*
