Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - V. Csermák Kálmán: A szegedi m. kir. folyammérnöki hivatal kezelése alatt álló Tisza- és Maros-folyószakaszokon végzett szabályozási rőzseművek építési módjának ismertetése

97 A sarkantyú m

3-kénti árelemzése átlagos helyi árakkal a következő: 1. 15 db rőzsekéve a helyszínre szállítva à 48 f 2. 1 kg 20. számú huzal à 70 f 3. 0-08 m

3 botfa à 8 — P 7-20 P 4. 1 napszám à 4*— P . . . 5. 0*3 m

3 terméskő à lt>*— P 6. O'l db 12 m hosszú 10 cm átmérőjű kormányszál à 6"— P . . 0*60 Összesen: 17*94 P. A sarkantyú alá helyezendő kővel terhelt rőzsepokróc m

2-kénti költsége a III. fej. alatt 4 P 50 f-rel irányoztatott elő, minélfogva itt csupán annyit jegyzünk meg, hogy a sarkantyú tengelyének megrögzítése és az állékonyságának fokozása érdekében hosszabb cölöpöket, úgynevezett kormányszálakat (tutaj-kormányszálakat) verünk a rőzsemübe, midőn a pokróc és azon néhány sor rőzseteríték elkészült. A kormányszál kihegyezett végét benyomjuk tengelyirányban a rőzsemübe, felül nyaklót kap, mely egy szál pallót tart a kormányszál felső végénél, a palló másik vége bakon vagy a parton nyugszik, erre a pallóra rálép egy ember és saját súlyával is nyomja le a cölöpöt, valamint fafurkóval veri a tetejét. Minthogy a víz merőlegesen bukik át a sarkantyún, a gyökének kimosásától nem kell tartani és a partrongálásokat ezen rendszer által meg lehet akadályozni. A rőzsemüvek építésénél használatos tii lehet egyszerű facövek, melynek egyik vége szögletesre van faragva, hogy a dróthajtó gép pofájába be lehessen fogni. A cövekre a közönséges bicikli fogaskerékpár és lánc felhasználásával csavarjuk fel a vékony drótot. 7