Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

21 Duna kinézni." Október 19-én érkezik Pestre, majd Pozsonyba siet, hogy részt vegyen az országgyűlésen. A hajóút megerősítette Széchenyiben azt a hitet, hogy az Aldunát minden áron meg kell nyitni a közlekedésnek, hajózhatóvá kell tenni. Tapasztalatai megérlelték benne az aldunai szabályozás eszméjét. Szakértőjének Beszédes Józsefnek a tévedése azonban rövid időre őt is félrevezette.

3

8 Beszédes vízépítési munkái közismertek voltak, a sziklarepesztésben ellenben semmi tapasztalattal sem rendelkezett. Szakértői jelentésében azt mondja, hogy „a Duna vizét Ó-Moldovánál minden vízálláskor három öllel függősen alábbszállítani lehet; hogy ezzel — sőt kizárólag csak ezzel a munkával — minden dunai kiöntésnek, sőt a Száva, Tisza és Dráva kiöntéseinek is elejét venni lehetne; végre hogy a dunai görbületek átmetszésével a vízállást úgy Pest, mint Bécs körül mintegy 10 lábnyival függősen alábbszállítani lehetne."

3

9 Beszédes az említett indokoknál fogva — a hajózás szempontjából — nem helyeselte az Alduna szabályozását. Attól félt. hogy az alacsony vízállás gátolja majd a hajózást, pedig a szabályozás éppen ennek érdekében történik. Az aldunai sziklarepesztések költségeit 50.000 forintra becsülte. Széchenyi nemsokára szakított abban az időben különben általános nézettel, hogy az összes árvízbajaink kulcsa az Alduna zuhatagainak szabályozatlan voltában rejlik. Vásárhelyi Pál lángeszű mérnök oszlatta szét ezt a balhiedelmet, akit az építési főigazgatóság Huszár Mátyás után 1829 április 24-ről kelt megbízólevéllel a dunai térképezés vezetésével és a dunai hajózási mérnöki állás ideiglenes ellátásával bízott meg.

4

0 A magyar folyamhajózás végre hivatott kezekbe került. Beszédes hibás következtetéseit az Athenaeumhan írott „Néhány figyelmeztető szó a vaskapui ügyben" című értekezésében cáfolta meg. Meggyőzte Széchenyit a vízszín leszállításának lehetetlenségéről. Л gróf rámutat nemsokára a korábbi tervek hiányaira. Átlátja, hogy a vizek nívójának leszállásától nem kell félni. Tudja, hogy az Alföldet kiszárítani nem szabad, nagyobb kárt okoznánk, mint hasznot. Az árvizek ellen úgy védekezzünk, hogy a mocsarak levezetése mellett is megmaradjon az öntözés könnyű lehetősége. A feladat tehát „vizeinket Dunánktul kezdve úgy rendelni el. hogy azok lehetőséírig hajózási csatornákul szolgáljanak; vízáradásaink átka megszűnjön; de mindenek felett, ne legyen elrontva — hol természet alkotta — az irigatiói lehetség, mellv honunknak tán szintoly nagy áldására lehetend jövendőben . . ."

4

1 Minden igyekezetével arra törekedett Széchenyi, hogy a kormányköröket megnyerje a szabályozás támogatására. A Zimonvig tervezett hajózást — az Alduna szabályozásával -— Galacig sőt Konstantinápolyig szeretné kiterjeszteni. Először Kolowrath-hoz fordult, sürgeti az ország „adóképességének" emelését. Ezt tartaná legbiztosabb alapnak a köz érdekében közköltségen történő nagy 3

8 Zichy A.: Gróf Széchenyi István naplói 278. old. 3

0 Beszédes József sárvizi igazgató vízmérő sajátkezű jelentése: A Duna Világ kereskedési és motsár kiszárítási tekintetben. Konstantinápoly, 1830. aug. 30.; Ak. Széchenyi Irattár. Lipthay i. m. 47 old. 4

0 Az eredeti okmány másolata, Gonda Béla: Vásárhelyi Pál élete és művei című munkájának 53—55. oldalain. 4

1 Zichy A.: Gróf Széchenyi István hirlapi cikkei I. k. 63. old.