Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
2. füzet - V. Csermák Kálmán: A szegedi m. kir. folyammérnöki hivatal kezelése alatt álló Tisza- és Maros-folyószakaszokon végzett szabályozási rőzseművek építési módjának ismertetése
89 Felrajzolva egy egyenszárú háromszöget, melynek alapja 2"0 m, magassága 3'0 m, akkor a csúcsponttól lefelé felmérjük az egyes sátrak magasságait és az alappal párhuzamos vonalat húzva a háromszög két száráig, megkapjuk a különböző magasságú sátrak alapjainak célszerűen alkalmazható szélességeit. Ugyanezen sátor keresztmetszeti rajzról egyszerűen lemérhetjük minden egyes sátormagasságnak megfelelő oldallapok magasságait is. III. Kővel terhelt rözsepokróc. Szakadópartok megkötésére és vele együtt a mederelfajulások és medermélyülések továbbterjedésének megakadályozása céljából stb. terméskővel sülyesztett rőzsepokrócot alkalmazunk. Partvédelem esetében nagyon fontos, hogy a pokróc partmenti széle a netán ott meglevő homokos részt még befödje, tehát a -j- 5 [-6 m magas törőpartnál circa -j- 2 m-ig nyúljék fel. A mederben a pokróc belső széle a legmélyebb ponton lehetőleg 1—2 m-rel éljen túl, amivel elérjük azt, hogy a meder nem mélyül tovább. A kivitelnél az eljárás a következő: Mindenekelőtt kitűzzük rudakkal a megállapított -f- 2 vagy -(-lm víznek megfelelő szabályozási vonalat úgy, hogy se lefolyási zavarokat, örvényeket (limány) előidéző kiugró sarkok, se pedig ellengörbületek ne maradjanak. Tehát a sarkokat 1:3 lejtővel -j- 2, esetleg -fi m magasságig levágjuk, a kútszerü gödröket ugyanígy feltöltjük. Ezzel egyidejűleg a védendő szakasz legfelső pontjától a vízmélység háromszoros távolságában a vízfolyásra merőlegesen fölfelé erősen kihorgonyozva beállítjuk a felső vezértutajt és mellette a munkatutajt. A munkatutajt ezután a szabályozási vonalig a vezértutajhoz kötött sodronykötél és a parton vezetett kötél segélyével a rözsepokróc felső széléig leúsztatjuk. A munkatutajnak oly hosszúnak kell lennie, hogy a parton szárazon köthető és a munkatutajra, valamint a part rézsűre fektetendő pallókról készíthető mintegy 5—6 m-es pokrócrészen felül a még hiányzó pokrócrész a munkatutajról előállítható legyen. A vezértutajt igen gondosan kell kikötni, mert a víz eleven ereje, felülről jövő tutajok stb. ellen ez védi munkaközben az egész pokrócot. Ezért a mederbe benyúló végét a vezértutaj hosszának háromszoros vagy négyszeresének megfelelő hosszú 14 mm sodronykötéllel a parton élő fához, vasalt karóhoz, vagy vashorgonyhoz kötjük ki. Közepén és a meder felé eső belső V-i-ében is adunk még egy kötelet. A támadásnak ki nem tett parti részen már gyenge kikötéssel beérhetjük. A 12. számú ábrában csupán az ábrázolás megkönnyítése céljából vettünk fel egyenes szakaszt. A tényleges helyzet szerint a szakadópartok homorú oldalon, kanyarulatokban fordulnak elő, tehát a munka helyszíne is idekerül, ahol a víz sodra a kihorgonyzott vezértutajt is a part felé nyomja. Célszerű még egy harmadik, alsó vezértutaj alkalmazása is, aminek felhasználásával a vezérdrótok kifeszítése és állandó rögzítése könnyebben történhet meg. Az alsó vezértutaj a munkatutajtól legfeljebb 80 m-re állítandó be, mert ha a távolság nagyobb, a vezérdrótok a vízben összecsavarodhatnak és az uszadékokat fogják fel. A három tutaj beállítása után a pokróc szélességének megfelelő hosszú és már előre elkészített vezérkolbászt visszük fel a munkatutajra, a kolbász parti részét