Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - V. Csermák Kálmán: A szegedi m. kir. folyammérnöki hivatal kezelése alatt álló Tisza- és Maros-folyószakaszokon végzett szabályozási rőzseművek építési módjának ismertetése

86 Ilyen 3'0 m magas és 2"0 m széles sátor leterhelésére mintegy 2'0 m

3 földet használunk fel, amit a partról ladikon vagy dereglyén szállítunk a munkatutajra. A sátorfeneket ós fokozatosan az oldalait is szalmával kibélelve, a földet a sátor aljába belapátoltatjuk, ahol egy ember elegyengeti. A sátorban felhalmozott földre ismét szalma, erre pedig a fenékkel egyező nagyságú borító lap kerül. Az azonos szélesség azért szükséges, hogy két szélét az oldallap mellé vissza lehessen tűrni és a vezérdrótjait a keresztirányú botfák végeihez erősíteni. így összefüggő egész testet kapunk. ( 8. sz. ábra, metszet a sülyesztés előtt.) 7. ábra. Utolsó munka a tutajon a két sátorvégnek illesztése és vékony huzallal az oldallapokhoz való erősítése. A rőzsesátrak sülyesztéséhez két munkatutaj szükséges, melyek egyrpással párhuzamosan 2'4 m távolban kötendők ki. (9. sz. ábra), hosszuk 12 0 m és szélességük 4'50 m. Ilyen méretű tutajokról egyszerre két sátor sülyeszthető, ami azért is előnyös, mert a munkatutajok beállítása és kihorgonyzása sok időt vesz igénybe. A két munkatutajt összekötő gerendákat úgy kell fölerősíteni, hogy a sátrak sülyesztése után fölemelhetők legyenek, mert megesik, hogy az elsülyesztett sátrak a víz fölé érnek. A sülyesztés céljaira billenő pallók alkalmazását javasoljuk, mert így a sátrak a munkatutajokról függőlegesen ejthetők le a mederbe. (8. sz. ábra.)