Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - V. Csermák Kálmán: A szegedi m. kir. folyammérnöki hivatal kezelése alatt álló Tisza- és Maros-folyószakaszokon végzett szabályozási rőzseművek építési módjának ismertetése

84 A botfák leverése után a munkatutaj padlózata fölött mintegy 10 cm magasságban kifeszítünk a vízszínnel párhuzamosan egy vastag, lágyított vashuzalt és azt a botfákhoz erősítjük. A botkarók tetejéhez a megszabott esésnek megfelelően kihúzzuk a sövény tetejének megfelelő legfelső vashuzalt. Ha ezen két huzal közti legnagyobb távolság 80 cm-nél nagyobb, akkor az alsó szállal párhuzamosan még egy közbülső huzalt is kifeszítünk. (4. sz. ábra.) Ekkor egy napszámos a megfelelő hosszúságú rőzsevesszők vastagabb végét meghegyezi és előkészíti, a másik a vesszőket a vashuzalok mellett a mederfenékbe függélyesen addig szúrja be, ameddig mennek, további harmadik és negyedik ember pedig azokat sorban a vastag huzalhoz kötözi 20. számú lágyított huzallal. Amikor végig érnek, akkor metszőollóval a sövény tetejét a vezérdrót fölött mintegy 10 cm magasságban egyformán levágják. Ha a munkatutajnál hosszabb sövényt kell készíteni, akkor a munkatutajt a meder felé beljebb toljuk és hasonló módon folytatjuk a munkát. A munkatutaj méretei a helyi viszonyoktól függenek. Jó méret, a 12 m hosszúság és 3'0 m szélesség. Midőn a sövény elkészült, akkor minden egyes beállított függélyes fűzfaoszlop mellé ladikról ferde irányban a vízfolyással szemben és lefelé egy-egy merevítő karót verünk be a mederbe és e két támasztó rudat a függélyeshez vastag huzallal (38—42. számú) hozzákötjük. (5. sz. ábra.) Az ilyen módon készülő rőzsesövény folyóméterenkénti árelemzése helyi árakkal : 1. 2 db 3'0 m hosszú 25 cm átmérőjű rőzsekéve a helyszínén . . . 0'96 P 2. 0"07 kg 2 mm kétszer lágyított vashuzal à 0"70 P 0'05 „ 3. 0'20 kg 38—42. számú kétszer lágyított vashuzal à 60 f ... . 0'12 „ 4. Minden 3'0 méterre 3 db 8—10 cm átmérőjű 3'0 m hosszú fűzfaÖsszesen . 2"53 P. Ha a mederfenék kemény és a rőzsevesszőket nem lehet leszúrni, akkor a parton, vagy a munkatutajon circa 2—2 m hosszú rőzsetáblákat készítünk, alsó végükre köveket kötünk és a kifeszített vezórdrótokhoz beállítva hozzákötjük. Egyébként a kiviteli mód változatlan. Az iszapolás elősegítésére, mederszűkítésre, a vízfolyás terelésére, szóval mederszabályozási célokra a hajózható folyókon nagyobb mélységeknél (circa 5 m-ig) a rőzsesátrakat alkalmazzuk. A sátor ugyanis szűri a vizet, sebességét megtöri és így az iszapolást elősegíti, s rugalmas lévén, a vízijármüvekre nem veszélyes, mint a költségesebb terméskő szabályozó müvek. A vízfolyásra 60° szög alatt megállapított helyen beépítendő rőzsesátrak tengelyében felvesszük a mederszelvényt és a szabályozási vonalnak megfelelően a keresztszelvényből kiírjuk a 4—4 m hosszú sátrak magasságait. A parton felállítjuk a sátorlapok elkészítéséhez szükséges munkapadot (6. sz. ábra) olymódon, hogy egymással párhuzamosan két gerendát fektetünk le a földre és tuskókkal alátámasztjuk. A két gerenda belső él egymástól 4'20 m-re essék, minthogy a sátor 4 m hosszú. A lennmaradó 10—10 cm szabad köz a kötésnél a hozzáférhetést teszi lehetővé. botfa, 1 fm-re esik tehát .1 db à 60 f 5. 0'2 kézi napszám à 4"0 P II. Rőzsesátrak,