Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - IV. Németh Endre: Bukógátmagasság és vízszínduzzadás közötti összefüggés közelítő pontosságú grafikus ábrázolása

73 Jl

a = Q __ ehhez p

= я чЬ(а-\- lia) 2д es a Ha — lia i érték bármily gyakorlatban előforduló esetben 2—4% hibával megközelíti a Bazin táblázataiból számítható értéket. Ennek igazolására közöljük az I. sz. táblázatot, melyben a Bazin éles szélű gátakra és tökéletes átbukás esetére vonatkozó táblázatával számított vízmennyiségeket az I.-el, a javaslatba hozott eljárással számított vízmennyiségeket a Il.-el jelölt oszlopokban állítottuk össze. A táblázatban feltüntetett vízmennyisegek alatt a gáthosz egy folyóI. TÁBLÁZAT. h x — 0'2 x = 0-4 x =1-0 x = 2*0 h I. II. I. II. I. II. I. II. 0-20 0-40 0-70 0-190 0-190 0-170 0"ö34 0-176 0-540 0169 0-490 1-152 0-165 0-486 1-180 0-168 0-475 1-094 0-162 0-468 1-112 méterén átfolyó mennyiségek értendők. Feldolgoztuk ugyanily szempontból még G. W. Rafter amerikai mérnök mérési adatait, melyeket Ph. Forcheimer „Hydraulik" című müvének 291. oldalán közöl. Ezek a mérések x = T585 m magas tökéletes bukónak folyóméterhosszán átfolyó vízmennyiségek és az okozott duzzasztás (gátkoronától mérve) nagyságára vonatkoznak. A mért vízmennyiségeket, és a mért és a javaslatba hozott számítással számított duzzasztásmagasságok összetartozó értékei a II. sz. táblázatban vannak összefoglalva. Sokkal gyorsabban célhoz jutunk és Bazin eredményeit — azokon a határokon belül, amelyek kísérletekkel megerősítettek — 2—4%-nál kisebb eltéréssel megközelíthetjük a következő (elméletileg ugyan nem indokolható) számítással : Válasszuk и értékét // = 0'fíl5-re és a víz „o" érkezési sebességét ne , . ^ ,. Q V

2 bCa+h), hanem ^ ^ j-j fiktív értékkel vigyük az alapképletben szereplő i = — kifejezésbe. Első megközelítésben az i elhanyagolásával