Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - II. Böhm Woldemár: A hídépítés hidraulikai kérdései

38 lesz célszerű. Az eddigi egydimenziójú (csupán a keresztszelvényt tekintő) hidraulikai méretezés helyébe tehát — mint minden más technikai műveletnél, — a három dimenzióban (helyszínrajz, keresztszelvény, hosszéi vény) való tervezésnek kell lépnie 2. Csák a modellkísérletek során racionálisnak mutatkozó, alul-felül csúcsívben végződő pilléralakok alkalmazandók. 3. Az alapozásnál úgy körülzárolás, mint keszon-alap esetén a derékszögű négyszögű alaprajzba lehetőleg egyáltalán nem, vagy a fenékszínt alatt menjünk át. A pillérek fejének biztosítása a fenékkel színelő sülyesztett kőhányással gazdaságos. 4. A tervezéssel szorosan kapcsolatos a sodor irányának állandósítása. Enélkül folyami hidat nem is volna szabad építeni. 5. A híd irányának helyes megválasztása esetén többnyire jelentéktelen a duzzasztás nagysága, s csupán a vízfolyás rendjének megzavarására jellemző számként tekintendő. A gyakorlatot kielégítően legegyszerűbben, a talán pár százalékos hibával, de igen gyorsan eredményt adó Belibock-féle képlettel számítható : f v

s mindenkor ügyelve arra, hogy áramló, vagy a pillérek beépítésével mozgásállapotát változtató vízzel van-e dolgunk. A laboratóriumok megbízhatósága. Nem tartozik szorosan tárgyamhoz, de oly sok hivatkozás után röviden szólnom kell még magáról a laboratóriumi munkáról. Azt, hogy a laboratóriumi kísérlet a vízfelszín alakjának és az örvények, forgók helyének meghatározására, valamint a kiiiregelés mechanizmusának megismerésére közvetlenül alkalmas, — azt hiszem — mindenki el fogja ismerni. Természetes azonban, hogy a duzzasztás nagyságának meghatározására a bár nagyszámú, de kis léptékben végzett kísérletekből levezetett empirikus képleteket aggályoskodással fogadják. Mert kétségtelen, hogy a sok, a hasonlósági törvény értelmében léptékszerűen átszámítható tényező (mélység, szélesség, vízmennyiség, idő, munkaképesség stb.) mellett számos olyan is van, melyeket pontosan figyelembe venni, illetve megfelelő léptékben ábrázolni nem tudunk. Ilyenek a külső légnyomás, a mederérdesség, a víz viszkozitása és mások. De kísérletsorozatok, melyeket különböző érdességü pillérekkel végeztek, megmutatták, hogy a falàk érdessége a duzzasztást csak számba nem vehető módon befolyásolja. Másrészt különböző méretarányban végzett kísérletek eredményei feltűnően egyeztek, mint azt az alábbi III. számú táblázat mutatja. Itt a modellek egymásközti aránya legfeljebb 1:8 volt, de ha a hasonlósági törvény ilyen határok között megállta helyét, valószínű, hogy a képletek a valóságra is alkalmazhatók, különösen azért, mert az empirikus formulákkal számított értékek a vízszínalakot figyelembevevő elméleti képletek adta eredményekkel feltűnően egyeznek. Különben bukógátakra 1:20 arányig változó modell-léptékek mellett is kimutatták a hasonlósági törvény érvényességét. Az egyes pillérek alakértékei számos kísérletből vannak levezetve, melyeknél nemcsak a lépték, hanem a beépített pillérek száma, érdessége és az átfolyó vízmonyiség is változott. A beépítés előtti vízszín ugyanazon mederben mérés útján volt megállapítva, ezután történt a pillérek beépítése és 0'1 mm pontossággal a duzzasztott vízszín felvétele.