Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - II. Böhm Woldemár: A hídépítés hidraulikai kérdései

12 Ha a mélység : t = 0, a levezetett vízmennyiség : q = 0, ha pedig : t = H, a levezetett vízmennyiség : q = 0 ismét, s mivel e két esetben v = 0, folyás nincsen. 2. ábra. A g-görbe. (À q

t = q, vízmennyiség H munkaképesség mellett t, mélységgel áramlással, t, mélységgel rohanással vezethető le az eséstől, illetve mederérdességtől függően.) A görbének maximuma ott lesz, ahol = 0. A .5. kifejezésből dq ht = /"2g V"H=t- 4 Л H — t 2 H— 3t JS]/H — t 4) Ebből t = H esetén — oo, a görbe tetőponti érintője vízszintes, kezdőponti érintőjére pedig t = 0 esetén A 4. alatti kifejezést nullával téve egyenlővé, kell hogy 2H — 3t — 0 legyen, amiből 5) vagyis legnagyobb vízmennyiség adott energiavonal-magasság esetén akkor folyik le, ha a vízmélység t — 2UH. Ennek a határesetnek megfelelő sebesség Vh = 1f 2g(H- h) =]/ 2g~ = \í gW 6) nem más, mint a Lagrange által állóhullámokra megállapított hullámsebesség. Az adott energiavonal-magasság esetén lefolyó legnagyobb vízmennyiség 5-ból qmax = thVh — th \/~gth 7) A valóságban a vízfolyások sebessége az esés, vagyis a természetes völgyalakulás