Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Kvassay Jenő halálának tizedik évfordulójára

4 a kötelességről való megfeledkezés, amikor a hála szavának kellene állandóan hangzania, amikor a hálát kellene kifejezni és állandóan látható alakba önteni azok emlékére, akiket nemcsak a mai, de a jövendő nemzedék részéről is örök emlékezés illetne meg. Fájó, ha a nemes kötelességek közé tartozó ilyen emlékezés homályosodni kezd, ha csak esetenként lángol fel örök tündöklésre hivatott fénye. Kvassaynak még ma sincsen ércből való örök emléke, ami a kései utódoknak is hirdetné nevét. A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő „Kvassay-zsilip"-jén levő emléktábla és egy félreeső, csendes kis magyar falunak: Orszentmiklósnak temetőjében álló sírkereszt egyedüli hirdetői ma még a Nagynak. A sírkereszttel megjelölt hantot — amit itten képben is bemutatunk — kereste fel a szomorú évfordulón egy számra talán kicsiny, de a megemlékezés érzésében gazdag társaság, amelyik először némán áldozott az elköltözött emlékének, majd Viezián Ede meghatott hangon, szárnyaló szavakkal rótta le a halott előtt annak a hálának kis részét, amivel valamennyien tartozunk. Jellemezte Kvassay egyéniségét, ecsetelte jelentőségét, visszasírta a multat, amikor még О is itt volt közöttünk. Végül mindnyájunk nevében fogadalmat tett a sírhant előtt annak a kötelességnek minden időben való teljesítésére, amit Kvassay nemes példája írt minden magyar mérnök elé. A kis társaság rövid, bensőséges ima után búcsút mondott az örök hajlékot megjelölő sírkeresztnek, s megilletődött szívvel tért vissza a nagy város forgatagába, hogy kiki tehetsége szerint eleget tegyen a nagy halott előtt tett fogadalomnak. Az utódoknak való örök emlékezetül ideiktatjuk a sírkereszt lábának feliratát: Kvassói és brogyáni KVASSAY JENŐ 1850. júl. 6. — 1919. jún. 6. nyűg. h. államtitkár, az Országos Vízépítési Igazgatóság megalkotója és főnöke. * Egész életét, minden tudását, páratlan szorgalmát hazájának szentelte. Nemes szíve megtört hazánk szomorú sorsán. * Áldás emlékére! Édes legyen pihenése! Felhasználjuk az emlékezésnek ezt a szomorú alkalmát arra is, hogy a Balatoni Szövetségпек 1928. évi augusztus havában Balatonföldváron tartott közgyűlésén elhangzott emlékbeszédet azoknak a beszédeknek kiegészítéseként közöljük, amiket ugyanazon évi július—decemberi füzetünkben már közöltünk. Udránszky József a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítési szakosztályának 1920 decemberében tartott emlékbeszédében — amit az említett füzetben ugyancsak közöltünk — már hivatkozott arra, hogy Kvassay a Balatonra járt le pihenni, ahol,