Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - III. Fischer Frigyes: Tógazdaságok

105 A tavakat tavasszal, a talaj és víz minősége szerint kat. holdanként 100>— 200 darab nemes hallal népesítjük be. A tógazdasági termelés gazdasági feltételeinek ismertetése után áttérek e gazdasági ág műszaki létesítményeinek ismertetésére. % 1. ábra. Völgyzárógátas tógazdaság. •á A legegyszerűbb, úgynevezett völgyzárógátas tógazdaság a völgyet teljes szélességében elzáró töltések segélyével létesíthető. (1. ábra.) Az ilyenfajta tógazdaságok hazája az enyhe dombvidék, főként Somogymegye, ahol az ország tógazdaságainak körülbelül egyharmada található. Ilyen tógazdaságok létesítése rendesen a legolcsóbb, mert a tó oldalhatárait az emelkedő terep alkotja; a fenntartás költségei is kevesebbek, mert a töltések jóval rövidebbek. A töltésekre ugyanazok a szabályok állnak, mint az árvédelmi töltésekre, azzal a különbséggel, hogy ezek a töltések 8—9 hónapig tartják a vizet. (2. ábra.) Méreteik ennek dacára jóval kisebbek, mint az ármentesítő töltéseké és pedig a koronaszélesség rendesen 2.0 m. Oldalrézsüik az anyag minősége szerint változnak. rendesen 2 : 3-hoz hajlók. Ilyen aránylag kis méretek mellett a töltéseket az elhabolás ellen feltétlenül meg kell védeni. E célból a víz színében két sor rőzsekolbászt alkalmazunk, amely alá sás vagy szalmaréteget borítunk, ezenfelül a töltés lába előtt mintegy 2.0 m. távolságban füzet és vizi növényzetet telepítünk, hogy viharok és szelek alkalmával a hullámverést lefékezzük. A tó vízszine a töltés koronája alatt 0.50 m mélyen szokott lenni. 2. ábra. Töltések mintaszelvénye. Ha a töltésen végigsétálunk, a meder kereszteződésénél vagy a völgy legmélyebb pontján zsilipet találunk, az ú. n. barátzsilipet (3. ábra). Ma már csak-