Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - II. Félegyházi Pál: A Tisza folyó jellegzetes szakaszainak és az egész Tiszának átlagos szelvényadataiban a szabályozás kezdete óta 1922. végéig beállott változások és azok összehasonlítása

100 8. A T.-Derzs—Szolnok közötti V.-ik szakaszon: a meder kedvezőtlenebb állapotban van, mint voit az I-ső számú feivéiei idejében, mert fogyott a kisvízi terület, mindkét vízszini középmélység, továbbá a 0 víz alatti legnagyobb mélységek átlaga is, pedig a meder nem szélesedett el. Ilyen állapotban találja a III.-ik számú felvétel is, melynek az adatai szintén nem adnak jobb eredményt, hanem inkább megerősítik a meder kedvezőtlen irányú fejlődését. 9. A Szolnok—

Korüstorok közötti IV.-ik szakaszon: növekedett mindkét vízszini terület a középmélységek, s a ü víz alatti legnagyobb mélységek átlaga is, s a szélesség alig változott, tehát a meder fejlődési iránya kedvező. A III.-ik számú felvétel idejében a kedvező fejlődési irány még tart s a meder még jobb állapotban van, mint a II. számú felvételkor volt. 10. A Kőröstorok—Szeged közötti lll.-ik szakaszon: a kisvizi terület fogyott, úgyszintén mindkét vízszini középmélység is, s a szélességek változása pedig nem vehető számba. Dacára, hogy a 0 víz alatti legnagyobb mélységek átlaga növekedet, mégis a meder kedvezőtlenebb állapotban van, mint volt az 1. számú felvétel idejében. A III. számú felvételnél már a területek és középmélységek növekedését találjuk, a ü víz alatti legnagyobb mélységek állaga is nőtt, a szélesség csak a kisvíznél nőtt alig számbavehetően, a középvíznél fogyott, tehát a meder fejlődési állapotában határozott javulás mutatkozik. Ezt a javulást mesterséges beavatkozás is előidézhette, amennyiben Szentesnél és Szegednél kotrásokat végeztek. 11. A Szeged—Törökbecse közötti 11.-ik szakaszon: a kisvizi meder fejlődése kedvező irányúnak mondható, mert úgy a szelvényterület, mint a középmélység, sőt a 0 víz alatti legnagyobb mélységek átlaga is növekedett, s a szélesség pedig fogyott. A középvizi medernél azonban a terület nőtt, de nőtt a szélesség is, s a középmélység pedig fogyott, tehát a középvizi meder nem fejlődött. 12. A T.-Becse—Torkolat közötti 1-ső szakaszon: mindkét vízszini meder területe, szélessége, középmélysége, sőt a 0 víz alatti legnagyobb mélységek átlaga is fogyott, tehát a meder nem fejlődött, s kedvezőtlenebb állapotban van, mint volt az I. számú felvétel idejében. Megállapítható itt a feliszaposodás is, mert a folyó a csekély esése miatt már nem tudja a felülről hozott hordalékot tovább vinni, hanem azt itt lerakja s ezen munkájában a Duna is támogatja, amennyiben a visszaduzzasztás következtében a Dunából bekerült lebegő hordalék is itt rakódik le. Áttérve az egyes szakaszok fejlődésének összehasonlítására, mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy bár ennél az összehasonlításnál a változások nagyságának is súlyt adunk, de a dolog természeténél fogva sokkal nagyobb fontosságot kell tulajdonítanunk az egyes szélvényadatokban mutatkozó változások egymáshoz való kedvező vagy kedvezőtlen arányának.