Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon
9 Erre vonatkozólag Verbőczi Corpus Jurisa ezt mondja: „Az erdők, rétek és földek azonban egyedül azéi lesznek, akiéi élőbbén voltak, és aki azoknak békés uralmában volt." A XVI. és XVII. század vízszabályozási törvényei rendkívül rövidek. A munkákat csak nagy vonásokban körvonalazzák, mert a tapasztalati adatok és и nélkülözhetetlen szakértelem, hiányoztak. Egy-egy nagyobb árvízkatasztrófa után mindig hozzáláttak a szabályozási munkához. Az egyéni érdekek ellentmondása, a rendszertelenség, mely szerint egységes folyamrendszerünknek csak valamelyik kiragadott részét, legégetőbb sebeit, minden összefüggés mellőzésével igyekeztek orvosolni — csakhamar elvette a legbuzgóbbak munkakedvét is. Az árvízkatasztrófa által sújtott részek pedig ezalatt kizöldültek és feledésbe ment a szabályozás. Törvényt hoztak, de annak végrehajtásával újabb veszély beálltáig senki sem törődött. Említsünk meg ebből az időből néhány törvényt, hogy lássuk milyen kérdésekkel foglalkoztak és ha elvi jelentőségük is volt. ez miben állott. Hazánkban ebben az időben igen el voltak terjedve a vízimalmok. A folyómedrekbe épített szorító gátak, melyek a víz folyását a malomkerékhez terelték, sok helyet foglaltak el és a megdagadt vízár kiöntését elősegítették. Törvényeink ezért gyakran emlékeznek meg a malomgátak lerombolásáról. Az 1596. évi LII. törvénycikk azt mondja, hogy „a Garam folyón levő malmokat vagy lerontsák, vagy pedig aképpen alkalmazzák, hogy azon le és föl mindenféle vizijárműveket és tutajokat veszedelem nélkül vontathassanak." 1 3 II. Mátyás alatt hozott 1613. évi XXVII. t. с. a töltésépítésről így intézkedik. „A Tisza kiöntéseivel szemben a töltések emeléséről azok a vármegyék melyekben ez a folyam kiáradni szokott, a saját javaik megmaradása érdekében egymás között határozzanak." 1618-ban ,,a karok és rendek szükségesnek látják, hogy őfelsége a győri vár mellett folyó Duna árka megvizsgálására bizonyos és alkalmas biztosokat rendeljen." Ettől az időtől kezdve mind gyakoribbak a rendelkezések, melyek részint a part biztosítására, részint a meder tisztogatására és a hajómalmokra vonatkoznak. A folyamszabályozások csak helyi észleletek alapján a vizek lefolyási viszonyainak ismerete nélkül történtek. A Rába folyó ismétlődő kiöntései állandóan rettegésben tartották a vidéket. Dacára a gyakori törvényes intézkedéseknek, csaknem két évszázadon keresztül — eltekintve az egyes kisebb töltések emelésétől — tárgyalásokon és üléseken kívül más nem történt. Az 1622. évi XLII. t. с. a Duna és a Rába folyó medrének megvizsgálására királyi biztosokat rendel. Később az 1625. évi XV. t. c., az 1630. évi XIV. t. c., az 1635. évi LXIV. t. c., az 1638. évi XIII. t. c. és 1647: évi CXXIX. t. c. ismételten a Rábaszabályozással foglalkoznak. Ugyancsak a Rábaszabályozást és a Muragátak építésének folytatását rendeli el az 1655. évi XXX. t. c. A Dunatöltések építésére vonatkozó 1569. évi XXI. t. c. megújítását foglalja magában az 1659. évi LXXIV. t. c. Az 1687. évi XVI. t. c. Trencsén-. Pozsony-. Moson-. Győr- és Komárom vármegyék alispánjait, továbbá a királyi biztosokat jelöli ki, hogy a Duna és a Vág folyó kiáradásainak gátat vessenek. Az 1715. évi LXIX. t. c. és LXXXIX. t. c.-ek szintén az előbbi törvények megújítását tartalmazzák. I a Magyar Törvénytár.
