Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)
1. füzet - IV. Habekoszt Alajos: A permetező öntözés
83 egyének, az elért eredményekhez mért anyagi jutalomban is részesíttessenek. Távol állok attól a gyanúsítástól, hogy különösen gazdatiszti karunk enélkiil a végrehajtásra kellő gondot nem fordítana, de bizonyos, hogy az anyagi érdekeltség az üzemre csak kedvező hatással lehel. A permetező-öntöző berendezéshez fűződő követelmények: Tudjuk, hogy a vizet vascsövek szállítják a felhasználás helyére- A vízszállítás megfelelő víznyomás alatt is történik. Ezek a vascsövek a berendezés legnagyobb költséglétele. Megfelelő és átgondolt méretezésük szabja meg az öntözés gazdaságos voltál. Két különböző azonos teljesítményű berendezésnél az időegységben szállítandó vízmennyiségek azonosak lévén, a vételárban számottevő megtakarítások csak úgy érhetők el, ha a csövek szűkebb méretűek. A csőszűkítés azonban nagyobb vízsebességet tételez fel. A sebesség növelésével pedig együtt jár a nagyobb csősúrlódás, mely a sebességgel négyzetes arányban növekedik, vagyis kétszeres sebességnél négyszeres stb. Úgy a nagyobb vízsebesség, mint a vele aránytalanul növekedő csősúrlódások növelik meg a berendezkedés erő- és tüzelőanyag fogyasztását. Szakértők részéről különböző berendezések összehasonlításánál végzett számítások legtöbbször azt eredményezték, hogy a megnövekedett erőfogyasztás miatt a legolcsóbbnak vélt berendezések a legdrágábbak voltak. Például szolgálhalnak két azonos teljesítményű berendezés adatai, melyek egyikénél a vizel szállító főcső belvilága 89, a másiknál 100 mm. Mindkettő a gyakorlatban elég szokásos méret. A két berendezés vételárai között az arány 100 : 109.4. Ezzel szemben az erő- és tüzelőanyag fogyasztás közti arány 100 : 128.7. Ezt az utóbbi arányt a szivattyú és motorok számbaveendő hatásfokai még kedvezőtlenebbé teszik. Amíg tehát az olcsóbb berendezés vételáránál az elért megtakarítás alig 10%, az üzem költségei 29%-al emelkedtek. A berendezés élettartama igen csekély fenntartással a 15 évet jóval meghaladván, az olcsóbbnak vélt berendezés aránytalanul nagyobb üzem költségeit a gazdaság ugyancsak hosszasan megsínyli. Ugyanez vonatkozik az öntözésnél leginkább használatos körszivattyúra is, azzal a különbséggel, hogy a vételárnál elérhető csekélyebb megtakarításokkal szemben az erőfogyaszlás még aránytalanabbik növekedik. A mezőgazdasági öntözéseknél szükséges ilyen szivattyúk hatásfoka ma már 70 75% körül jár. a gyakorlatban azonban 40%-nál kisebb hatásfokúnk, sajnos nem ritkákKiselejtezésre már régen megérett, túlméretezett motorok felhasználása ;\z öntözésnél elég gyakori, ami a tüzelőanyag fogyasztását még külön is megnöveli. Az. összberendezés — szivattyú, motor, csővezeték stb. — vételáránál elért megtakarítások tehát a legtöbbször csak látszólagosak és azzal bosszulják meg magukat, hogy az erőelőállításnál felhasznált tiizelőanyagfogyaszlás az üzem rovására a két-háromszorosra is felemelkedhet. Ilyen üzemi költségtöbblet pedig a vételár tőketörlesztésében meg nem térülhet. A permetező-öntözésnél szükséges fővezetékek időszakosan kihasznált hossza a szerint változik, amint az öntözés esetről-esetre a szivattyúhoz közelebb, vagy távolabb folyik. A csősúrlódások ezekkel a változó csőhosszakkal aránvo san növekednek, vagy fogynak. Ezzel a szivattyú hatásfoka is változik. Elméletileg tehát helyesnek látszanék, ha ilyen változásokkal kapcsolatosan a szivattyú fordulatszámát is változtatnánk, ami megfelelő előtétekkel el is érhető. A gyakorlat azonban ilyenek alkalmazását szükségtelennek mulatja, mert elég 5*
