Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)
1. füzet - IV. Habekoszt Alajos: A permetező öntözés
l) V lehetnek tekintettel a mindenkor várható csapadékok mennyiségére és eloszlására. Ha tehát ezektől bizonyos mértékig függetleníthetjük magunkat, a termelés optimumának feltételeit nemcsak lényegesen megjavítottuk, de egyben a termelést olcsóbbá is tettük. Hirtelen ugrást természetesen ekkor sem várhatunk, meri a végleges kialakulás a trágyáttermelő marhaállomány fejlesztését is megköveteli- Rövidebb azonban az út és idő, mint gondolnók. Idézett értekezésem az akkor lehetséges volt részletességgel foglalkozott a növények vízszükségletével, mostoha csapadékainkkal, az öntözés számszerűen is kifejezhető szükségességével, vázolta az okokat, melyek az évtizedes propaganda ellenére az öntözés terjedését gátolták, végül azokat az előnyöket is, melyek a permetező-öntözéstől várhatók. Az azóta elmúlt öt gazdasági év a várakozásokat igazolta. Voltak balsikerek is. Azok okára alább rámutatok. * Gróf Széchenyi Istvántól kezdve a háború kitöréséig az öntözés állandóan napirenden volt. A Magyar Mérnök Egylet, az Omge évtizedes vitái, a szakirodalom, a nyilvánosság elé került, de még inkább a szakhivataloknál és magánosoknál elraktározott tervek, a közreadott termés és üzemi eredmények fel mentenek attól, hogy az öntözés szükségességét, az attól várható hatást újból kiemeljem. Az akkor ismert öntöző módok természetéből következett, hogy az öntözés a kertészeten kívül csak rétöntözésre szorítkozott. Ha kényszerülten is. a törekvés helyes nyomokat követett, amennyiben a termelés alapját érintette, az állattenyésztés fejlesztését és így közvetve az annyira szükséges trágyázást fokozta. Hogy az öntözés Alföldünkön elterjedni nem tudott, leginkább annak tulajdonítható, hogy az öntözővíz csak korlátoltabb mennyiségben és a legkevesebb helyen állt úgy rendelkezésre, hogy annak emelése, akár költséges duzzasztásokkal, akár pedig gépi erővel, mellőzhető lett volna. Amikor a régen helyhez kötött öntöző módok havonta 270- -300 mm.-nek megfelelő vízadagolása a vízemelésen kívül nagy árokhálózatokat követeltek meg, az öntözés szinte passziőzásnak volt tekinthető. Ma már azonban, amikor az öntözés árokhálózatok és különleges más földmunkák nélkül 40—60 mm. csapadéknak megfelelő vízmennyiséggel megoldható úgy, hogy a terhes helyhezkötöttségtől is megszaba dult. Alföldünk öntözésének problémája megoldottnak tekintendő. 1 Ha tehát ez a megoldás a jövedelmezőség feltételeinek is megfelel, aminthogy ezt a tapasztalat igazolja is, mezőgazdaságunk csak bűnbe esik, ha a rendelkezésre álló vízmennyiségeket kihasználatlanul tovább engedi. A permetező-öntözés aggályokat váltott ki drágának híresztelt voltával Kolozsvári] Ödön: „Alföldünk öntözése" címen 1899-ben kiadott forrásmunkájában közli az addig létesített régi öntözések kat. holdankénti költségeit is. Az Alföldre vonatkozóak között nem egyet találunk, melynek kat. holdankinti költségei a 100 forintot elérik, vagy túl is haladják, de akad 200 forintos is. Ugyané forrás szerint a tervezett arad-csanádi öntöző csatorna 20,000 kat. holdas érdekeltségének minden kat. holdjára 71 forint költség esnék, az öntözendő területek belső berendezésén kívül. Oly összegek ezek, melyekkel szemben a permetező-öntözés kat. holdankint ma 180—200 arany koronára 2 tehető ára túlsá1 Különösen elősegítené a megelőző cikkben foglaltak megvalósítása. Szerk. 5 Mai értőkben 209—232 1». Szerk.
