Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - III. Trummer Árpád: Az Alföld öntözése

l) V sem kulminál — nem olyan tényező, mely mellett hallgatólag lehet elsiklani. Ellenkezőleg a munkakedv fölélesztésén kívül még egyéb módszerekhez is kell nyúlni, hogy a szükséges munkaerőt biztosíthassuk. A munkakedv emelését kétségkívül elősegítené az, ha a földmunkás földmunkájáért csak kis részben kapna pénzt, teljesítményének egyrésze földdel lenne kiegyenlítve, úgy azonban, hogy a föld értéke és a földmunka ára is békebeli értékben számíttatnék. E kérdés a telepítéssel van kapcsolatban s gyakorlatilag abból a szempontból fontos, hogy ennek keresztülvitele esetén a belterjesen kezelt vízgazdaságok és az új ipari üzemek munkaerőhöz jutnának. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy ily módon az igazán értékes munkáselem jutna földhöz. A gondolat szociális jelentősége nagy, s a megoldás e módja talán legjobban közelítené meg a földreformban előirányzott célok elérését. Nagyon természetes, hogy a kérdés gyakorlati megoldásának módja fogja ezen eszmének igazi értékét megadni. A telepítés ezen módja úgyszólván fajkiválogatódás jellegével bírna s talán egy népnél sem látszik annyira keresztiilvihetőnek, mint épen minálunk, ahol a föld népe annyira szereti a rögöt. Miután azonban nem lehet tagadni, hogy az alföldi öntözések, vízgazdasá!>ok létesítése közérdek, e kérdést magasabb állami szempontból is lehet tekinteni. A trianoni békeszerződés nem engedi meg a fegyveres erő fenntartásához szükséges sorozást, azonban csak a törvényhozástól függ az, hogy a kötelező sorozásokat a gazdasági fejlődés céljaira törvényesítse, nem általános véd-, hanem munka kötelezettség alakjában. Ezidőszerint létérdekünk a munka. Bármily néven nevezzük is azon szervezetet, mely az ifjú 19—22 éves nemzedéket a nemzeti munka szolgálatába állítja, bizonyos, hogy ez mindig a nemzet legbiztosabb védereje lesz. A rendes kötelezettség nem zárja ki a 22 éveseknél idősebb férfiak hasonló kötelezettségét, mini a gazdasági munkák, tanulmányok rövidebb ideig tartó ismétlését. Az így szerzett munkafegyelemmel járó kulturális fölény legnagyobb nemzeti védelmünk lehet. Ha megszervezzük a munka hadseregét, akkor a nemzeti szempontból külön fontossággal bíró munkák munkás századok, vagy zászlóaljak útján nyernének megbízható munkaerőt. A munkaerő kérdésénél felvetettük ezen eszmét s azt hisszük, érdemes volna vele bővebben foglalkozni- A társadalom minden rétege végezhetné saját hasznos munkáját a köz javára. Nemcsak az egyszerű földmunkás, hanem az orvos, mérnök és iparos is végezné munkáját a kötelezettség tartama alatt az állam szolgálatára. S ebben ép úgy beletörődnék mindenki, mint a világháború előtt és alatt az általános védkötelezettségbe. Célszerű beosztás mellett mindenki tanulna valamit s ezen tapasztalatait azután saját munkájánál tudná előnyösen értékesíteni, miből újabb nemzetgazdasági előny származnék. Ezen újítással oly térre lépnénk, mely ellen a trianoni békeszerződés sem állított fel korlátokat. * Vázlatos előadásban ismertettük azon módozatokat, melyek mellett a magyar Alföldön létesíthető nagy öntöző-csatornákat megvalósíthatónak tartjuk. A munkálatok nemcsak a mérnöki látószögből nézve tekinthetők végrehajthatóknak, hanem pénzügyi oldalról nézve is. Az öntöző-csatornák létesítése azonban oly nagy nemzetgazdasági érdekel képvisel, hogy a kérdés megoldásánál, —