Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - III. Trummer Árpád: Az Alföld öntözése

l) V területen speciális kérdések merülnek fel, melyek csakis a helyi viszonyok tüzetes ösmerete alapján oldhatók meg. A magyar Alföldön létesíthető öntöző csatornák és nagyobb terjedelmű vízgazdaságok létesítése olv nagyszabású műszaki és pénzügyi feladat, hogy ezeknek végrehajtása állami beavatkozás nélkül nem is képzelhető el Az állam részéről történő beavatkozás módját jól meg kell fontolni, nehogy az következzék be, mint a közérdekű öntöző csatornákról szóló 1900. évi XXX. t.-c. megalkotása után, midőn a hivatalos szervek minden igyekezete és jóakarata dacára sem sikerült az öntözéseket a gazdaközönséggel megkedveltetni. A lefolyt két évtized alatt azonban a helyzet kedvező irányba fejlődött s így remélhető, hogy megfelelő vezetés mellett egy újabb öntözési akció sikerrel fog járni. A végrehajtandó munkálatok két csoportra oszthatók: aj az élővizet szállító csatornák létesítése; b) a vízgazdaságok berendezése. Felfogásunk szerint az első csoportbeli munkák nem lehetnek üzleti vállalkozás tárgyai. Ezekkel az elérhető maximumnak azt kell tekinteni, hogy a befektetett tőke megfelelő kamatokat hozzon. Ezen felüli haszon elérése nem indokolt, mert az öntöző csatornák kiépítése oly fontos nemzeti érdek, hogy itt az iizleli szempontnak háttérbe kell szorulnia. 1. Legcélszerűbb megoldásnak azt tartanok, ha az öntöző csatornát oly részvénytársaság építené, melynek részvénytöbbsége az állam kezében van. Hogy a többi részvény kamatozása biztosítva legyen, az állam mindaddig, míg a befektetett tőke nem hozza meg a 6%-os kamatozást, a részvények után nem igényel rendes osztalékot, hanem megelégszik 2.5—3%-kal, illetve a reáeső osztalék egyrésze, mini állami kamatgarancia is a többi részvényosztaléknak feljavítására szolgálna Utóbbi eset valószínűleg csak az első üzemi évben merülne fel, mert a teljes üzem a 6% kamatozást biztosítaná. Az állami kamatgarancia inkább a jegyző részvényesek megnyugtatására lenne szükséges. Részvénytőkéül a teljes építési tőke szolgálna s ezt teljesen befizetnék. Amennyiben a pénzérték fokozatosan javul, a részvények névértéke aránylagosan leszállíttatnék. Ez elkerülhető lenne azáltal, lia a részvények arany-, esetleg búza értékre szólnának, mely esetben a pénzérték javulásával csakis az osztalék megállapítása, illelve az aranyérték paritásának megállapítása válnék szükségessé. 2. Megoldható a kérdés olyan módon is, hogy a csatornákat a magántöke létesítené az állam minden anyagi részvétele nélkül, de azon esetben, ha az építési tőke kamatozása az 5, vagy 6%-ot nem éri el, az állam megfelelő kamatgaranciát vállal. 3. Az állam a csatornákat létesítő magántársaságoknak 15—20 évi adóés illetékmentességet ad. Úgy a 2.. mint a 3. esetben a vízbérek, hajócsatorna esetén a szállítási díjak megállapításánál az állani megfelelő befolyási gyakorolna. Még előnyösebben volna különösen a nagy alföldi öntöző-csatorna — létesíthető, lia az építő részvénytársaság nemcsak a csatornát és tartozékait építené meg, hanem egyúttal saját számlájára berendezne egy 30—40 ezer