Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - III. Trummer Árpád: Az Alföld öntözése

67 melynek során a rizstermelés sikerült. A rizstermelés meghonosítása esetén rizshántoló gyár felállítása volna rentábilis. A zöldségtermelés kapcsán a paprikamalmok felállítása sem maradhatna el. Szó lehet cukorrépa termelésről s ezzel összekötve a cukorgyártásról. A jelenlegi sovány legelőkön tengődő külterjes állattenyésztés helyett rendszeres belterjes állattartó gazdaságok létesülnének, melyek az öntözött legelők révén lehetővé tennék a tejgazdaságot s a tejtermékek jobb értékesítésére a vaj- és sajtgyártást. A várható gyapjútermés feldogozására gyapjúfeldolgozó üzemek és posztó gyárak létesítése volna célszerű. A ciroktermeléssel — melyre a békéscsabai öntöző-telepen sikeres példát láthatunk — felállítható volna esetleg egy pótkávégyár. a kendertermelés pedig fonal- és kötélárúgyár létesítését tenné lehetővé. Mindezen vállalatok oly cikkeket állítanának elő, melyek nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is könnyen elhelyezhetők s egyrészük alkalmas volna a külföldi exportra is. A gyári vállalatok nyomán a vidéken újabb és újabb vállalatok keletkeznének s a gyér népességű vidék, a mai pusztaság, virágzó kultúrával bíró értékes területekké változnék át. Megismétlődnék a turáni ősök példája, kik vízgazdálkodásukkal a homoksivatagokban teremtettek virágzó kultúrál. A vázolt intenzív vízgazdálkodás - mint már említettük csak nagyobb területeken lehetséges. Ott, ahol ilyen nem áll rendelkezésre s az érdekeltség idegenkedik a szövetkezeti termelés eszméjétől, csupán rét-, vagy kertgazdasági öntözés lehetséges. Hogy ezek is gazdaságosak, azt nem kell bővebben kifejtenünk s a szikeseken való kertgazdasági öntözésnél elérhető kiváló terméseredmények szempontjából elég utalnunk a békéscsabai öntözőtelep sikereire. Ugyanezen telep adhat példát a szikeseken való rétöntözés terén elérhető eredményekre is. A modern vízgazdaságra vonatkozólag bemutatjuk egy 3000 kat. holdas gazdaság hasznosításának várható tervét. Ily területen legcélszerűbb egy kb. 2000 holdas tógazdaság berendezése, a fennmaradó 1000 holdból mintegy 400 hold rétöntözéssel, 200 hold kertgazdaság és végül 400 hold szemtermelés cél jaira szolgálhat. A tógazdaság halhozama 1500—2000 métermázsa hal. Ez már 400 koronás kg-kénti ár mellett is 60—80 millió korona bruttó bevételt jelent. Ezzel szemben a berendezés költsége kat. holdanként 30—40 ezer koronára tehető, vagyis 80—100 millió K. befektetéssel. Az első teljes üzemi év 60 millió K. bruttó és 40 millió K. nettó bevételt jelent. Ha ez a bevétel évenként 15%-kai csökken, illetve pénzértékünk vásárló ereje annyira javul, az esetben az első 4 egymásután következő iizemév jövedelmezősége: 40+34+28+22 = 124 millió korona volna. Föltételeztük egyúttal azt is, hogy az üzemi költségek is a hal árával arányosan csökkennek. Az általános drágaságnak évi 15%-os javulása esetén is mire az előjelekből ítélve kevés remény van —- a beruházások 4 év alatt letörleszthetők. 5*