Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - III. Trummer Árpád: Az Alföld öntözése

l) V A várható kiadások: 1. Vizierőtelepre fenntartás 5% 15 millió К 2. Fenntartásra 1 % 25 „ „ • 3. Tőketörlesztésre 6% 180 összesen 220 millió К A kiadásokat a bevételek fedezik. A vállalkozás ugyan nem haszonhajtó, de a befektetett tőkét törleszteni lehet. Még kedvezőbbb mérleget kapnánk, lia a mai ingadozó pénzérték helyett aranykoronában számítanánk, ez azonban hamis képet mutatna, mert a bevételeket (energia ár, vízbér) nem irányozhatnók a mai aranyparitásban elő, mert ily árak melleit nem volna fogyasztó várható. Az építés költsége s a munkabérek átlagban még nem érték el az aranyparitást s így a mű olcsóbban megépíthető, mint amily összegért a világháború előtt lett volna létesíthető. A csatornán való hajózás költségeit és jövedelmeit az előirányzatokban nem vettük fel, csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy a háború előtt a külföldi kis csatornákon 1.2—1.8 ar. fillér volt a szállítási díj tonnakilométerenként. A nálunk tervezett csatornákon 0.8—1.0 ar. fillérrel számítottak tervezőink. Jelenleg a hajószállítás díja tonnakilométerenként 3—

З'/г korona, a MÁV. szállítási díja 2—53 korona. így tehát ha évi 300.000 T. szállítását irányozzuk elő 2 koronás egységárral, már ez esetben is: 300.000. 160. 2=96 millió korona bevételt eredményezne. Ennek megfelelő tőkéből a teljes (160 Km. hosszú) csatornának az előzőkben elő nem irányzott 60 Km-nek, a hajózó zsilipeknek kiépítési költsége, valamint a hajózási berendezések költsége fedezhetőnek látszik. II. A Tisza folyó balpartján létesíthető csatornán kívül szóba jöhet a folyó jobbpartján Borsod és Heves vármegyékben létesíthető öntöző csatorna. Ezt tulajdonképen a Sajó folyó vízével kellene táplálni, azonban e megoldás elfogadása esetén le kellene mondanunk a Sajó vízierejének kihasználásáról. A Sajó folyó kis vízi hozománya ugyanis csak 2—3 köbinéter/mp., s e kis vízmennyiség a vízierőtelepek üzemét is hátrányosan befolyásolja, az öntöző csatorna tápláló vízének elvétele esetén pedig a vízierőtelepek szárazon maradnának. Mivel Csonka-Magyarországon a Rábán és a Hernádon kívül úgyszólván csak a Sajó folyó jöhet vízierő kihasználás szempontjából számba, nem csökkenthetjük a rendelkezésre álló csekély vízenergiát még azzal is, hogy a Sajó folyó erőkihasználását megszüntetjük. A Tisza jobbparti öntöző csatornát a Bükk és Mátra hegységekből eredő mellékvizekkel gondoljuk táplálni s a csatorna körülbelül Emőd község felett a Csincse vízfolyásnál kezdődnék. A csatorna a Bükk és Mátra lankáin húzódnék s magába foglalná az Egervíz, Tardi patak, Gyöngyös, Laskó és Tarna patakokat, melyek medrét keresztezné. A fenti patakok kisvizei csekélyek ahhoz, hogy szárazság idején épen akkor, midőn az öntöző vízre legnagyobb szükség van a csatornát élővízzel elláthassák. A szükséges vízmennyiséget ilyenkor a patakoknak a Bükk és Mátra hegységekben lévő völgyeikben létesíhető zárógátakkal tározva, az öntözés idejére elegendő táplálóvíz állana rendelkezésre.