Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)
1. füzet - III. Trummer Árpád: Az Alföld öntözése
51 A fenti okok néhánya ma már tárgytalan, mert a világháború nyomán beállott termelési csőd és Oroszországnak az európai exportagrár államok sorából való ideiglenes kiválása, mely az ottani belpolitikai viszonyok következménye — az agrár államokat oly előnyös helyzetbe hozta, hogy előreláthatólag még éveken át a kedvező konjunktúra jegyében fog a mezőgazdaság állani. Hozzájárul mindehhez a trianoni békeszerződés következtében beállott gazdasági helyzetünk, mely szinte parancsolóan követeli a mezőgazdasági többtermelést, mert csakis fölösleges mezőgazdasági terményeink fejében remélhetjük kapzsi szomszédainktól mindazon nyersterményeket, melyektől az igazságtalan békeszerződés Csonka-Magyarországot megfosztotta. A világháború gazdaközönségünk szemét is megnyitotta s ma már sok dolgot egészen másként ítél meg, mint a világháború előtt, mert alkalma volt idegen országok gazdasági kultúrájának megismerésére és a helyes mezőgazdasági elvek értékelésére. Az is fontos körülmény, hogy a szövetkezés eszméje is utat talált már és csak idő kérdése, hogy a fogyasztási és kereskedelmi szövetkezetek után a mezőgazdasági szövetkezés is megvalósuljon, miáltal a nagyobb arányokban létesíthető berendezések kiépítése is lehetővé válik. Nyilvánvaló, hogy mindazon okok sorából, melyek a múltban az alföldi öntözések létesítését megakadályozták, ma már jóformán csak egy maradt meg: и vízbeszerzés nehézsége. Oly értelemben kell ezt vennünk, hogy a vízbevezető csatorna hosszúsága és az elkerülhetetlen vízemelés miatt nem minden öntözés jövedelmező, hanem csakis bizonyos területnagyságtól fölfelé. Kolossvárg Ödön az alföldi szikesek kiváló szakértője egyik tanulmányában arra az eredményre jutott, hogy 2500 kat. hold azon alsó határ, melynél a befektetés még jövedelmező. Egyes birtokos ily nagyobb befektetésre nem igen vállalkozott, a társas vállalkozás pedig a már fentebb említett okoknál fogva rendszerint már kezdet kezdetén hajótörést szenvedett, mert az érdekeltek összehozása sem járt sikerrel. Azt hisszük, általánosságban reá mutattunk azon okokra, melyek az alföldi jórészt terméketlen területek jobb kihasználását indokolják s azokra is, melyek ezideig ennek akadálya voltak. A következőkben azon területek ismertetésére térünk át, melyeken az öntözés kérdése a legsikeresebben volna keresztülvihető. * Azon területek sorából, melyeken az öntözés berendezése sikerrel biztat, elsősorban említendő a nagy magyar Alföld azon része, mely a Tisza balpartján Tiszapolgártól lefelé Püspökladányig húzódik, s melynek területe mintegy 240.000 kat. hold. E terület magában foglalja a Hortobágy 42.000 kat. holdas területét is. E vidék talaja 4/s-öd részben mezőgazdasági művelésre alig alkalmas szikes, s ez oknál fogva összlakosssága az 1910. évi népszámlálás szerint csak 50,569 lélek volt. Az előbbivel csaknem összefüggő rész, mely öntözéssel használhatóbbá tehető, Békés és Csongrád megyékben a Tisza folyó balpartján elterülő részben szintén szikes terület. Ez az előbbinél kisebb, de megjavítása még így is nagy jelentőségű volna. 4*
