Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - II. Rozsnyay Károly: A m. kir. kultúrmérnöki hivatalok 40 éves működésének eredményei az 1879-1918. években

30 akkor, ha azon 1,500.000 kat. holdnyi területhez hasonlítjuk, melyen a kultúrmérnökség 40 év alatt talajjavítási munkálatokat végzett, mert ez utóbbi kereken tízszerese az előbbinek. Ennek közelebbi megvilágosítására a következő összehasonlító kimutatást szerkesztettük: Befejezett talajjavitási munkál a t о к с •га N СЛ и. Talajjavítás neme 1820 -1878. években 1879 -1918. években с •га N СЛ и. Talajjavítás neme Terjedelme Költsége Terjedelme Költsége о СЛ> kat. hold összesen К kat. holdanként К kat. hold összesen К kat. holdanként К I. Lecsapolás 139,005 8,796,236 63-28 1,424,238 46,190,848 32-43 II. Alagcsövezés .... 1,446 251,676 17405 46,427 7,268,558 156-56 111. Öntözés 18,745 2,280,142 121-64 26,937 4,252,617 157-87 — Összesen . . 159,196 11,328,054 Átlag : 7116 1,497,602 57,712,023 Átlag : 38-54 E kimutatáshoz kevés kommentár szükséges, mert a számok beszélnek. Látjuk mindenekelőtt a talajjavítási munkálatok szinte szédületes nagy arányú fejlődését és pedig azt, hogy: I. a lecsapolás 10.25-szeres, II. az alagcsövezés 32.11 „ III. az öntözés 1.44 „ IV. az átlag összesen 9.41 „ fejlődést mutat. Költségekben azonban a kat. holdankénti egységárak közel kétszeres csökkenését állapíthatjuk meg, holott az első korszakban a pénznek vásárló ereje nagyobb volt, mint a kultúrmérnökség szervezése útáni időkben, vagyis régebben sokkal alacsonyabbak voltak az egységárak úgy munkaerőben, mint építési anyagokban, — mégis költségesebbek voltak a talajjavítási műveletek. Ez határozottan a magasabb kultúra, a műszaki ismeretek és a helyes munkabeosztás javára írható. Egyet azonban konstatálhatunk, s ez az, hogy az öntözési berendezések terén a fejlődés csekély lendületet mutat, míg a legintenzívebb talajjavításnál — az alagcsövezéssel az szinte rohamos. Az első korszakban feltüntetett 18.745 kat. hold terjedelmű rétöntözésből természetesen le kell vonnunk a felvidéken gyakorolt 5808 kat. holdnyi vadöntözéseket, mert ezek régi jogon fennálló kezdetleges ősi berendezések. Ezek dacára is 12,937 kat. hold öntözési berendezése áll 26,937 kat. holddal szemben, mi e téren a kellő fejlődést korántsem igazolja. Tudomásuk volt az irányadó körök nek erről a körülményről már régebben is, tettek is megfelelő intézkedéseket, mindazonáltal a magyar gazdatársadalomban az öntözési berendezések iránt nagyobb fogékonyságot és fokozottabb érdeklődést felkölteni annyira nem sikerült, hogy a rétöntözési berendezések tekintélyes része — és pedig hivatalos összeírás szerint 12,006 kat. holdnyi öntözésre berendezett terület — 44.94% — üzemen kívül helyeztetett és rajtuk az öntözés gyakorlata — sajnos, — szünetel.