Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - I. Tellyesniczky János: A trianoni határ által megcsonkított vízitársulatok műszaki helyzete

24 alkalmazottak mellett is mily nehéz a belvizek megfelelő zavartalan leveztését biztosítani. A szétdarabolt társulatok egy részénél a töltések az 1919. évi tiszai és körösi árvizekhez képest kiegészítést igényelnek. A magyar részek ezeket a munkálatokat nemcsak tervbevették, hanem legtöbbje már a végrehajtásukat is megkezdette. Nehéz azonban elképzelni is, hogy a keleti és déli részeken a fentebb vázolt körülmények között a megfelelő és kapcsolatos munkákat belátható időn belül el fognak végezni. Ugyanez a helyzet a belvízművek kiegészítő munkálatainál is. A román és jugoszláv részeken a teljes különválásra helyezik a fősúlyt, legszívesebben vennék, ha semmiféle közösség nem lenne 2—2 társulatrész között. Rájuk nézve a magyar részek érdekei közömbösek, de saját érdekeit annál erélyesebben védik. Egyes kivételektől eltekintve, a feldarabolt vízitársulatok általános helyzetét jellemző fentebbi adatok megerősítették bennünk azt a meggyőződést, hogy a társulatok magyar részei érdekeltségének törekedni kell, hogy úgy az ármentesítés, mint a belvízlevezetés tekintetében amennyire csak lehet, függetlenítse magát a másik résztől. Természetes, hogy a teljes függetlenítés egyik vagy másik irányban legritkább esetekben hajtható végre, azonban a legtöbb társulatnál meg van a lehetőség legalább a részleges függetlenítésre, ami egyes esetekben már szintén lényegesen javíthat a magyar rész bizonytalan helyzetén. Az érdekelt társulatok saját érdekükben járnak el, ha helyzetüket — eddigi tapasztalataik mérlegelése mellett — a legbehatóbb tanulmány tárgyává teszik s megállapítva mindazokat a lehető módokat, amelyek alkalmasak önállóságuknak egészben, vagy részben való biztosítására, a vonatkozó terveket elkészítik, hogy azok alapján a további szükséges eljárások megindíthatok és azok eredményéhez képest a szükséges munkálatok annakidején végrehajthatók legyenek. Az utódállamokkal megkötött és kötendő egyezmények intézkednek az iránt, hogy a kettémetszett társulatrészek között időnként felmerülhető mindennemű műszaki kérdés a lehető leggyorsabban és megegyezéssel oldassék meg. E célból az egyezményekben gondoskodás történik 2—2 állam között egyegy mérnökből álló állandó műszaki bizottság szervezése iránt, mely bizottságnak tagjai egymással közvetlen érintkezve, minden egyes esetben rövid útón járnak el és iparkodnak a felmerülő ügyeket rendezni, és csak ha ezen eljárással nem sikerül megoldást létesíteni, terjesztendők az ügyek az állandó vízügyi műszaki bizottság elé. Hogy azonban a kettémetszett társulatok magyar részeinek érdekei a lehetőségig védelemben részesüljenek, ahhoz szükséges, hogy minden — még a legjelentéktelenebb — esetet is azonnal bejelentsenek, hogy a magyar állam megbízottja a szükséges eljárást hatáskörében azonnal megindíthassa. Tapasztalt esetből kifolyólag fel kell említenünk, hogy nem oszthatjuk ezt a nézetet, hogy a felmerült eseteket azért nem jelentették be, mert véleményük szerint panaszuk úgy sem nyer orvoslást. Az eredmény lehet ugyan bizonytalan, a megindítandó eljárás, dacára a közvetlenségnek, mégis hosszadalmas, de mindez nem lehet ok arra, hogy igazunkat ne keressük, hogy jogainkat minden egyes esetben ne iparkodjunk megvédeni, mert ha ezeket megtenni mindjárt kezdetben elmulasztjuk, minden egyes