Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

2. füzet - II. Hartmann Ottó: Vízmennyiségek és sebességek kiszámításának lehetősége a keresztszelvények és felületi sebességek alapján. Fordította: Kenessey Béla

24 n — a parabolikus~függélygörbe rendszáma. ер — valamely parabolikus sebesse'gi görbe által a vízszínig bezárt teriilet. D — a háromszögalakú szelvény jellegbetüje. R — ii négyszögalakú szelvény jellegbetűje. T — a trapez-alakú szelvény jellegbetüje. Td — a trapezoid-ulakú szelvény jellegbetűje. К — a köralakií szelvény jellegbetüje. P = a parabola-alakú szelvény felületi és függélysebesség jellegbetűje. E = az, ellipszis-alakú szelvény felületi és függélysebesség jellegbetűje. S = a sinus-vonalalakú felületi sebesség jellegbetüje. G = az egyenesvonalú felületi sebességvonal jellegbetűje. Bevezetés. Valamely keresztszelvény középsebessége nem más, mint számítási eredmény, nevezetesen a másodpercenkénti vízmennyiség (Q) és a keresztszelvényterület (F) hányadosa, amit tehát egyértelműen a összefüggés fejez ki. Meghatározása érclekében szükség van a Ç-nak, vagy olyan mérési eredménynek ismeretére, ami a Q-ra vezet. Ha azonban gazdasági, vagy egyéb okok, pl. gyorsan áradó és apadó vizek hirtelenül való fellépése stb. teljes méréseket lehetetlenné tesznek, kénytelenek vagyunk középsebességeket számítani és ennek érdekében tapasztalati képletekhez nyúlni. Hogy az ilyen képlet a fenti hányadost megadhassa, ahhoz szükséges, hogy mindazokat az értékeket tartalmazza, amiknek a másodpercenkénti vízmennyiséget képviselő test alakjára befolyásuk van. Ha végignézünk az idő folyamán nagyon megszaporodott tapasztalati képletek során, azt találjuk, hogy azok egyike sem elégíti ki a megszabott feltételeket. Köztudomás szerint a használatos képletek legnagyobb részének kiindulási pontjául az Eytelwein-féle v

m - 1c \/'Ж1 képlet szolgált, amiben a le értékét 50'9-nek vették fel. Amint azonban felismerték, hogy állandó к értékkel nem lehet kielégíteni a tényleges viszonyokat, azt mint Ii és I függvényét állították elő, amivel azután megkezdődött a szabadon választható tényezők időszaka. Később bevonták az n súrlódási tényezőt, legújabben pedig E és I hatványaival számítanak. A további körülmény, amely miatt a hidraulikus sugárral (В) a szelvény nem fejezhető ki kellően, az, hogy nagyobb folyóknál a nedves kerület (P) közel megegyezik a vízszín szélességével 11

7-vei, a vízszínszélességnek és a közepes mélységnek (tm) számításba vételére vezetett. A képleteket azután segédképletek és táblázatok egészítették ki, de anélkül, hogy a szelvényalak által befolyásolt változatos áramlásokra — mint alább megmutatjuk — figyelemmel lettek volna. Valamely szabálytalan alakú mederszelvénynek a t

m segélyével négyszöggé való közkedvelt átalakítása a tényleges szelvényben áramló vízmennyiség eloszlását pedig megváltoztatja és rendszerint puszta véletlen, ha számítás és mérés azonos eredményt adnak. Annak folytán, hogy a képletek felépítéséhez használt együtthatók mérési eredményekből számíttattak, azok csupán azonos viszonyok közt levő vízfolyásokra illenek.