Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Kvassay Jenő emlékezete

l) V nak, mint a Balaton miniszteri biztosának a közbejött háborús események gátat vetettek. A világháború kitörésével egyidőben lép előtérbe a Dunának, mint nemzetközi hajózó útnak hazánkra nézve életkérdéssé fejlődő fontossága és mintha ezt előre érezte volna, közvetlenül azelőtt beútazza egész torkolatáig, megismerkedik, összeköttetésbe lép az európai Duna-bizottság sulinai technikai képviselőjével. Már a háború alatt, a Németországban megindult nagyarányú mozgalom hatása alatt — nehogy az ország e téren hátra maradjon — minden törekvését odairányítja, hogy hazánk vezető szerepét a jövendő Duna-kérdésben minden lehető módon biztosítsa. Érintkezést keres e célból az ottani intéző körökkel, így különösen Regensburg város vezető egyéniségeivel, a német irodalmat — sajtót — állandóan figyeli s megkezdi itthon is a hajózási egyesületben a középeurópai gazdasági szövetségben, sőt a mértékadó politikai és székesfővárosi tényezők körében az agitációs munkát, felolvasásokat tart, résztvesz a bel- és külföldi különböző konferenciákon, a Duna-aktával kapcsolatos tárgyalásokon előkészíti a budapesti Duna-konferenciát, ez alkalomra összeállítja a Duna általános ismertetését magába foglaló előadói jelentést, mely német és francia nyelven is megjelent, ebben a Duna technikai, kereskedelmi, közlekedési és hajózási szempontból fontos összes kérdéseit ismerteti, azzal az alapgondolattal és állhatatos hittel, hogy Magyarország, mint a legnagyobb dunai állam, méltó képviseletet és befolyást nyerjen és megfelelő súllyal is bírjon a felvetett kérdések rendezésekor. Az utóbbi időben ez a gondolat foglalta le teljesen szellemi tevékenységét, dédelgetett eszméje volt az a terv, hogy a nemzetközi Duna-szervezet székhelyéül Budapestet jelöljék ki, ennek kivívása érdekében nem kímélt semmi fáradtságot. Számos tanulmánya, röpirata, cikke jelenik meg magyar, német és francia nyelven, melyből csak néhányat sorolok fel: Víziközlekedési politikánk, Vízgazdasági politikánk, Le Danube international et la Hongrie, Das eiserne Thor, Ungarns Flussschifîart, Der Morava—

Vardarkanal, A Duna mint a szövetséges államok víziútja, A Duna-torkolat hajózásának kérdései, Die ungarische Donau als ein Theil der Verkehrstrasse für die Grosschi/fart nach dem Orient, Nach dem Wiener Wasserstrassentag, Der Donau—

Oderkanal stb. A víziútak fejlesztése érdekében kifejtett irodalmi működését jutalmazta a magyar Tudományos Akadémia, amidőn arra való különös tekintettel, hogy ebből az üdvös tevékenységből a hazai kereskedelem felvirágozlatására is áldás fakad, 1918-ban odaítéli neki a Wahrmann-díjat. Midőn a fennt felsorolt művek terjesztésével a külföldi mértékadó tényezők figyelmét a magyar Dunamenti világvárosra sikerült terelni s midőn kedvenc eszméjét, a budapesti székhelyei már csaknem megvalósítva látja, a háború szerencsétlen kimenetelével rombadől egyszerre minden hite és reménye. Ez a lelkes nagy férfiú a fegyvert azonban még akkor sem teszi le, nem csügged, tovább dolgozik, küzd, most a győző szövetségesekkel kerül szembe, ezektől akarja tárgyilagos, gyakorlati és tudományos adatok harci eszközével igazunkat kivívni. Már nyugdíjazása után ettől a gondolattól vezérelve írja