Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Kvassay Jenő emlékezete

l) V melynek részben szerzője, részben előadója is volt — tető alá nem hozta a korszakos munkát, újból megszervezve ezzel kapcsolatban a kultúrmérnöki hivatalokat. De hogy a nagyfontosságú törvény a gyakorlati életben is megfeleljen, ugyanezen évben beutazza Ausztria, Szászország, Poroszország, Baden és Wiirttemberget, tanulmányai alapján előkészíti a vízjogi törvény végrehajtására vonatkozó Általános rendeletet a vizikönyvek berendezése, a vízduzzasztó müvekre és a talajjavítási hitelre vonatkozó további rendelkezéseket. A vízgazdaság és talajjavítás terén, valamint közben a halászali törvény életbeléptetésével és az országos halászati felügyelőség felállításával, ezen a téren is megindul az áldásos munka, melynek eredményei a szervező vezér és alkotó elme elévülhetetlen érdemeit mindennél ékesebb szóval hirdetik és örök emléket biztosítanak neki hazánk történetében. Közben irodalmi téren állandóan találkozunk nevével, 1885-ben a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet könyvkiadó vállalatának megbízásából De Lagrené Hajózás a szárazföldi vizeken című értékes munkájának franciábó 1 magyarra való fordításán fáradozik, 1887-ben A hazai öntözések, 1888-ban pedig A lakóházak, gazdasági épületek, belsőségek és községek kiszárítása alagcsövezés útján című tanulmánya tesznek tanúságot sokodalú tevékenységéről s midőn megemlítem, hogy a szaklapokban is egész cikksorozatot ad közre. Az Alföld öntözéséről, Gazdasági mérnöki munkálatok Szepességben, A rétek lecsapolása. Lecsapolások és öntözések Somogyban, Nógrádi talajjavítások, Az olaszországi öntözések és talajjavítások stb. cím alatt, befejeztem működése első korszakának jellemzését. Alig ért azonban alkotásának eme nyugvópontjához nagy kvalitása, mérnöki zsenialitása, lankadatlan munkaszeretete új munkaikaimat keres s midőn 1899-ben az összes viziügyeket a földmivelésügyi minisztériumban egyesítették, mint az Országos Vízépítési és Talajjavító Hivatal vezetője meggyarapodott munkatársai segítségével kezébe veszi a talaj javítási ügyeken kívül a folyószabályozás, ármentesítés, árvédelem irányítását és igazgatását. Működése itt is korszakot jelent, amennyiben a merev, úgynevezett matematikai vízépítők iskolája helyett a folyóvizek természetének megfelelő szabályozó rendszert igyekszik érvényre juttatni. Irodalmi téren is ebben az irányban hallatja szavát 1888-ban. A Tiszavölgy szabályozásáról írt kis tanulmányában a meggyőződése szerint egyedül helyes alapelveket azonban a Csekély esésű folyók szabályozása című munkájában fekteti le, melyet a Magyar Tudományos Akadémia 1000 frtos pályadíj jal tűntet ki és a rendszerváltozás szükségét ezenkívül részletesen megokolja az Emlékirat vízszabályozásaink ügyében című kis füzetben. Csak megerősíthette őt nézetei helyességében, midőn az osztrák Donau Reg. Comission 1901-ben a Duna kis vízi szabályozása tárgyában tartandó enquetre hívja meg, amelyen többi közt a kisvízi szabályozás francia atyamestere, Girardon is részt vesz és tudjuk, hogy ő egyik úttörője volt a folyóvizek természetének megfigyelésére irányuló iskolának. Jóleső érzéssel olvassuk a meghívó szövegéből, mily hírnévnek örvendett néhai tagtársunk már az időben, mert máskülönben osztrák szomszédaink aligha gondoltak volna arra, hogy magyar mérnök véleményét is meghallgas-