Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Kvassay Jenő emlékezete

l) V Folyóiratunk 1923. évi első füzetében emlékezetének szentelten már meg jelent egy cikk Udránszky József tollából. Ezt most kiegészítjük. Alább I. alatt közöljük a temetésekor elhangzóit gyászbeszédeket, II. alatt a Magyar Mérnök és Építész-Egylet vízépítési szakosztályának 1920. évi december 21-i ülésén az Udránszky József, III. alatt pedig az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1921. évi január 23-iki közgyűlésén a Bernáth István által tartott emlékbeszédet. I. Temetési gyászbeszédek. A budapesti kerepesi temető gyászházában június 7-én fölállított ravatalt a gyászoló családon és igaz barátain kívül közéleti kitűnőségeinknek nagy gyülekezete vette körül. A r. kath. gyászszertartás végeztével utódja: Bogdánfy Ödön lépeti a ravatalhoz és az alábbi szavakkal búcsúztatta el mérnöki világunk nagy halottját: „Szomorú gyülekezet! Eljöttünk e koporsóhoz, hogy a magyar vizi mérnökök legkiválóbbjától, egykori vezetőnktől örökre elbúcsúzzunk. Lezárult a tevékeny élet, mely példaadásával lelkesített minket és a fájdalom feltör kebelünkből, ha magunk elé idézzük az elhúnyt kiváló munkásságát és veszteségünkre gondolunk. Látjuk az ifjút, aki tanulmányait elvégezve, ereje teljében lép ki az életbe és nem ismerve akadályt, céljai felé tör. Egy nagy érzés tölti el egész valóját: a föld szeretete. Magyar érzés, mely talán más nemzet fiaiban nem olyan erős, mint az aranykalásszal ékes rónaság szülötteiben. Szerette a földet, mely szülte és táplálta s amelyet embertársai részére gyümölcsözőbbé igyekezett tenni. Ezért a célért küzdött egész életén át, ez a gondolat volt vezető szelleme. Telve lelkesedéssel megalkotta a magyar kultúrmérnöki intézményt, mely a talajjavítás terén immár majdnem két emberöltő óta fejti ki áldásos működését. Megalkotta nagy munkájával, „Mezőgazdasági Vízmütan"-ával a magyar vizimérnökök bibliáját. Majd egyesítette jóformán az ország összes vizimérnökeit s élükön állva befejezte a nagy ármentesitő és lecsapoló munkálatokat s többmillió holdnyi terméketlen területet biztosított a kultúra számára. Az ő működésének köszönhető, hogy folyóinkban a hajózás fokozottabb mértékben fejlődhetett ki s az anyaföld termékei oda is könynyebben juthattak el, hol benniik hiányok voltak. Mindaz, amit alkotott, maradandó becsű. Munkásságának nyoma ott lesz minden újabb vizimunkálaton s mindaz a siker, amit utódai elérhetnek, öt dicséri és Reá fog emlékeztetni. Drága halottunk! íme oda térsz pihenni a földbe, melyet annyira szerettél. Atomjaid elvegyülnek a föld rögeivel s talán dúsabb lesz a kalász, mely poraidból kinő. Atomjaid elvegyülnek a levegőbe, melyet belehelünk s talán lelkünket megihleti a Te lelkesedésed s nyomdokaidat követve mi is buzgóbban, sikeresebben fogunk a föld szolgálatában állani.