Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

1. füzet - II. Udránszky József: Kvassay Jenő emlékezete

7 törvény szövegezésében, részben mint előadó fáradhatlan munkásságot fejtett ki és nem sokkal későbben a halászati törvény megalkotásánál is közreműködik. A fenti törvények életbelépésével kapcsolatban megszervezi a kultúrmérnöki hivatalokat, felállítja az országos halászati felügyelőséget és ezzel rendszeresen indul meg a többtermelés érdekében a vízi mérnökök szakkörébe tartozó áldásos munka. Irodalmi téren sem pihen, a Magyar Mérnök- és Építészegylet könyvkiadó vállalatának megbízásából 1885-ben De Lagrené «.Hajózás a szárazföldi vizeken» című munkájának fordításán fáradozik, 1889-ben pedig a «Csekély esésű folyók szabályozása» című munkájával a Magyar Tudományos Akadémia 1000 frtos pályadíját nyeri el, melyben leginkább a Tisza szabályozására gondolva, fekteti le a véleménye szerint helyes alapelveket és utóbb az «Emlékirat vízszabályozásaink ügy éhén-» című kis füzetében indokolja meg részletesen a folyóvizek természetének megfelelő szabályozó rendszer alkalmazásának szükségét s ezzel munkásságának ismét egy új terére, a folyószabályozások ármentesítések, árvédelem irányítására lép, melynek vezetését 1889-ben az Országos Vízépítési és Talajjavító hivatal felállításával, mint annak főnöke veszi kezébe. Szervező képessége, alkotó ereje nem hagyja pihenni, bölcs előrelátással tágítja a már meglevő keretet, fejleszti a vízrajzi szolgálatot, megindítja a szikes talajok öntözésével kapcsolatos tanulmányokat, megszervezi a közegészségügyi mérnöki szolgálatot, felállítja a szennyvizek tisztításának kísérleti állomását és ezenkívül adminisztratív téren is sok üdvös intézkedés, így többi közt a vízszabályozási és talajjavítási hitel törvényhozási rendezése neki köszönheti megvalósulását. A gyakorlatban pedig az általa életbeléptetett szervezetek segélyével, egyrészt a lecsapolások, öntözések, alagcsövezések, ármentesítések, belvízlevezetések nagy száma képezi közgazdasági szempontból megbecsülhetlen munka eredményét, másrészt abba az időszakba esnek a Duna, Tisza, Morva, Dráva, Száva, Mura, Vág, Maros, Körösök,. Balaton, Temes-Béga szabályozására, a soroksári Dunaág rendezésére, a Kulpa hajózhatóvá tételére irányuló tervezések, továbbá a Duna és a Tisza mederrendezése, számos kisebb vízfolyás rendezése, szakadó partok biztosítása, belsőségek védelme, városi és községi csatornázások, vízvezetékek, télikikötők kiépítése, vízierők felvétele, vízierők kihasználása stb., melyek a többtermelés, az általános jólét előmozdításának egytől-egyig fontos láncszemét képezték. Ma midőn a többtermelés kérdése hírlapi cikkekben, felolvasásokon, tárgyalásokon állandóan napirenden van, sőt már a Többtermelési Ligánk» is van és Ramm dr., a német birodalmi földmívelésügyi minisztérium szakállamtitkára is érdemesnek tartja csonka Magyarország többtermeléséről nyilatkozni, hangsúlyozva annak Középeurópára nézve rendkívüli fontosságát, megjelölve az utakat és módokat, amelyen azt mielőbb elérhetőnek gondolja, melyek közt természetesen a vízzel borított területek mentesítése és általában a terméketlen talajok műszaki javítása is szerepel, annak szervezésére, irányítására azonban német szakférfiak közreműködését ajánlja, kiemelni kívánom azt a tényt, hogy Kvassay Jenő ennek az ügynek számos segítőtársain kívül, több mint 40 éven át egyik legbuzgóbb, legmegértőbb és legelőrelátóbb bajnoka volt és nem az ő vasakaratán, szervezőképességén, tudásán múlt, ha e téren nem haladtunk oly mérvben, amint az kívánatos és lehetséges lett volna.