Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

2. füzet - I. Rohringer Sándor: Vízgazdasági politikánk

8 másik félét az állam viseli. Eleve kizártnak tekinthető, hogy bármely érdekeltség az ő érdekeltségi terheit jóval felülhaladó tehernek viselését önként elvállalná. A vízgazdasági politika keretében oldandó meg a szikes területek nehéz problémája is. Az eddigi kutatások után beigazoltnak vehető, hogy amíg egyrészt a tökéletlen lecsapolás, hiányos belvízrendezés még elősegíti a szíkesedést, tehát a belvízrendezések tökéletesítendők, az is bizonyosnak látszik, hogy vakszík területek sem öntözéssel sem másképen meg nem javíthatók, miért is az ilyen területek lennének elsősorban alkalmasak viztárolásra az öntözések céljára vagy halasgazdaságok számára. A halászat ma már nálunk is mint nagyjelentőségű tényező kapcsolódik be a vízhasználatok sorába, amidőn tehát többtermelésről szólunk, az is számba veendő, hogy ahol oly sok kevésbé értékes terület van, mint az Alföldön a szíkterületek, akkor kívánatos, hogy a nagyobbszabású lecsapolási és öntözési tervekbe szervesen kapcsolódjék be a halászati értékesítés gondolata is. A mezőgazdasági érdekű vízrendezések és hasznosítások, vagyis a belvízrendezések, lecsapolások, öntözések szoros összefüggésben lévén egymással, egységesen kezelendők, ezek tanulmányozása, fejlesztése, fentartása egységesen irányítandó, ami egész mostani nagy Magyarországra szabott vízügyi szolgálatunknak átszervezését teszi és szakszerűbbé tételét teszi kívánatossá. Vízgazdasági politikánk hiányos volna, ha nem vonná feladatai körébe megmaradt vízieröinknek kiépítését. Sajnos, a trianoni szerződés gazdasági értékének egyikében sem végzett olyan pusztítást, mint a vízi erőkben, amelyeknek Г7 millió lóerőre becsült tömegéből legfeljebb Ő°/

0 maradt meg, — sa kiépítés nehézségei miatt ezeknek minősége sem mondható elsőrendűnek. Ennek dacára megmaradt vízierőink természetes energiaforrásokban való szegénységünkben jelentékeny értékűek, mert bizonyos függetlenséget adnak és sztrájkoktól, szállítási zavaroktól, vasúti tarifáktól függetlenek lévén, bizonyos nyugodt biztonságot visznek be a termelésbe. A vízi erők terén elértünk már annyit, hogy előzetes állami tanulmányok alapján meg van állapítva értékesebb vizeink, minők a Duna, Rába, Szamos, Sajó, Hernád erejének pontos nagysága, célszerű kihasználások helye, úgy hogy e tekintetben az érdekeltek értékes tanácsokat kaphatnak s a kiépítés célszerűen irányítható. Az 1913. évi XVIII. t.-c. a vízjogi novella is modern és értékes előnyöket ad a vízierők kihasználására, s hogy ennek dacára a vízierők kiépítése nem halad, az a szükséges töke hiányában találja magyarázatát. Miután egy vízilóerő átlagos kiépítési költsége az elektromos vezető és elosztó hálózat nélkül békében lóerőnkint az 1000 koronát nem érte el, pl. a mosoni Duna 18.000 lóerejének kiépítése ma 120 milliárd papiros koronára lenne értékelhető. Annak dacára, hogy az áramelhelyezés kedvezően lenne biztosítható, ily nagy összegek nálunk nem kaphatók. Hitelviszonyaink javulása, pénzünk értékének állandósítása nélkül nagyobb eredményeket egyelőre alig várhatunk, habár 75.000 lóerőnyi vízi energia készletünk kiépítése sokat lendítene különösen községi közüzemeink jövedelmezőségén és sztrájkoktól való függetlenítésén. Sajnos, meg kell jegyeznünk, hogy a vízi energia források a nagy Alföldtől távol, a Dunán túl s a Felső vidéken lévén, az alföldi termelés javára számba nem jöhetnének. Vízgazdasági politikánk feladatai a szűkebb országhatárok miatt módosultak, és egyszerűbbekké lettek. Nagy nemzetközi, európai vonatkozású feladatok meg-