Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

1. füzet - VI. Apró közlemények

1« A Visegrád—Nagymaros közti sziklapad alatt pedig a Duna két ágban folyik u. m. : a váczi és szentendrei ágon. A budafok—kőbányai sziklapad hatása alatt a Duna kitért mai folyási irányából és kelet felé kanyarulva Szolnok alatt ömlött bele a ma is mintegy 20 méterrel alacsonyabban fekvő Tiszába. Ennek a régi átfolyásnak a nyomai az egész vonalon manapság is konstatálhatok, alsó részét a Gerje-Perje vízfolyás képezi. Mikor a Duna Budapest alatt mai medrét kiképezte, ismét két ágra szakadt u. m. : a budafoki és soroksári ágakra. E két ág egyesülésétől egész Bajáig számos nagy kanyarulatban főirányát megtartotta; Baja alatt azonban a telecskai és a titeli fensík között a mai Ferenc-csatorna irányában és jórészt medrében másodszor tört be a Tisza völgyébe. És csakis mikor a titeli fensíkot már a balparton fekvő Titel és a jobbparton fekvő Szlankamen község között áttörte, akkor foglalta el a folyam mai végleges medrét és irányát. A Hainburg -Dévény, a Visegrád—Nagymaros és a Budafok—Kőbánya között fekvő sziklapadokon a folyam magát annyira beágyazta, hogy a vízszínben ott sellők nincsenek. Az Omold va—Vaskapu közötti szakaszon ellenben 5 zuhatag van, melyeken az összes esés 23 7 métert tesz ki, ezeket a sziklapadokat a geologiai időktől kezdve a mai napig a folyam ereje lemélyíteni nem volt képes. A Vaskaputól a Fekete-tengerig terjedő román-bolgár síkság a geologiai időkben a Bosporusnál és a Dardanelláknál fennálló sziklapadok által alkotott óriási beltengernek képezte részét, mindaddig, mig e sziklapadok áttörésével a Fekete-tenger mai alakjában elő nem állott, mikor is kezdetét vette a Dunadelta képződése. A Fekete Erdőségben eredő Dunának torkolatául tehát tulajdonképen a Dardanellák tekinthetők. Felemlítjük még, hogy a geologiai korszakban a Fekete-tenger összeköttetésben állott a Kaspi-tengerrel, ennek nyoma ma is megtalálható a Manies vízfolyás keleti és nyugati ágaiban, melyek annak idején Európa és Ázsia közti határnak tekinttettek. Kvassay Jenő.