Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

1. füzet - I. Előszó

ELŐSZÓ. Ezt a füzetet azzal az óhajtással bocsátjuk útjára, hogy vajha előhírnöke lenne a Vízügyi Közlemények újjáéledésének, vajha ezt az első példányt követhetné szakadatlan sorban a többi, a Vízügyi Közlemények múltjához méltó kiállításban és tartalommal. A jövőt illetőleg csupán reményeinknek adhatunk kifejezést, mert a hihetetlenül drága előállítási költségek Damokles kardjaként lógnak e felett a mult oly fontos technikai kultúrmunkájának folytatását jelentő vállalkozás felett. Mindazáltal megkíséreltük életre kelteni a Vízügyi Közleményeket, mert azt hisszük, hogy ha kevesebb példányszámmal is, mégis szolgálatot teszünk a tudományos és gyakorlati vízépítésnek, lia tér nyílik a fontosabb kérdések tárgyalására, értékes gondolatok és tapasztalatok közlésére, s ha ezáltal egy lépéssel közelebb jutunk a forradalmak előtti élénk tudományos műszaki élethez. Bizalommal fordulunk kartársainkhoz, remélve, hogy újra pártfogásukba és szeretetükbe fogadják ezt a folyóiratot, amely tudományos célján kívül a kartársi együvé tartozás kifejezője is. Ezért kérjük őket, szíveskedjenek cikkeikkel és apróbb közleményeikkel törekvésünket minél hathatósabban támogatni. A cikkek és közlemények tartalmát és kiállítását illetőleg legyen szabad a t. Kartársak figyelmét a változott viszonyok hatása alatt a következőkre felhívni. Mostani helyzetünk kétszeresen kötelez arra, hogy a Vízügyi Közlemények szerkesztésénél azelőtt is irányadó elvet, amely szerint hazai tárgyú cikkek a külföldiekkel szemben előnyben részesültek, most fokozottabb mértékben megtartsuk. Mindnyájunk kötelessége, hogy azt a területet, amelyen még magyarként élnünk és gondolkodnunk megengedtetett, a technikai tudás minden eszközével tanulmányozzuk és a termelés szolgálatába minél teljesebben beállítsuk, azért kérünk elsősorban a szűkebb értelemben vett Magyarországról szóló vagy azt érdeklő cikkeket. Sajnos, ezt a mértéket kell alkalmaznunk most a tőlünk ez időszerint elszakított területekre is, mert nem állíthatjuk be szellemi munkánkat idegen közigazgatás szolgálatába, mikor közgazdasági életünk számos műszaki problémája megoldásra vár. A cikkek kiállítását illetőleg megjegyezzük, hogy a költségek nagysága miatt egyelőre csak a legszükségesebb rajzok és kevés fénykép közlésére szorítkozhatunk. A mult kötelez minket arra, hogy a felsorolt nehézségek dacára mindent felépítsünk, amit saját hibánkból elvesztettünk és a midőn ezzel a tudattal fogunk munkához, szomorú érzésekkel telve gondolunk azokra, akik a Vízügyi Közlemények múltját megalapozták, s akik már nincsenek közöttünk. Hiányzik a Vízügyi Közlemények megalapítója : a vezér, Kvassay Jenő, aki sokoldalú elfoglaltsága közepette sohasem feledkezett meg e folyóiratról, aki nemcsak tettel és buzdító szóval, 1*