Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

2. füzet - IV. Vályi Béla: Néhány kiegészítés "A vízi társulatokra vonatkozó statisztikai adatok" negyedik kiadásához

4!» társulatokra nézve valóban létkérdés a maximális megterhelés címén élvezett állami hozzájárulás, mely nélkül úgyszólván fenn sem állhatnának.

1 IV. Árterek osztályozása. A vízi társulatok műszaki munkálatai között egyik legfontosabb, de egyszersmind legbonyolultabb a társulati árterek osztályozása, vagyis azon művelet, melynek alapján valamely ármentesítő- vagy vízhasználati társulat, a társulati vízimunkálatok költségeit, az érdekelt ártéri birtokosokra — és pedig haszonaránylagos hozzájárulás alapján — kiveti. Az osztályozási eljárásra azonban egyöntetű és általános érvényű szabály föl nem állítható, amint ezt a volt közm. és közi. miniszter, a vízrendező társulatok műszaki ártérfejlesztése tárgyában kiadott 6005/1886. sz. rendeletében ki is mondja t. i. : «Az osztályozás keresztülvitelére utasítást adni nem lehet, mert az, hogy valamely társulatnál mily alapon viendő keresztül az osztályozás, hány osztály állítandó fel, mikép állapíttassék meg a különböző osztályokba sorolt árterületrészeknek teherviselési aránya, szükséges-e vízrajzi osztályozás vagy sem, annyira a helyi körülményektől, a társulat saját viszonyaitól függ, hogy az osztályozási módot csakis a társulat az ő autonom körében, de természetesen a törvényekben előírt eljárás mellett állapítja meg célszerűen.» így tehát csupán az alapelvek és legcélszerűbb módozatok megállapításáról lehetett szó, melyek valamely osztályozási munkálat gyakorlati kivitelénél szemelőtt tartandók, illetőleg a társulatok sajátos viszonyainak megfelelőleg alkalmazandók. Ezek az alapelvek részletesen és kritikailag tárgyaltatnak, Faragó Lipót «Az ártérfejlesztés és osztályozás legcélszerűbb módozatainak megfejtése» című pályamüvében és rendszeresen összefoglalva, mondhatjuk tisztázva vannak e pályamű bírálatában. Nagyon is eltérnénk kitűzött célunktól, ha ezen az osztályozás kérdését beható tárgyaló művet, fejtegetéseket ismertetnők s így csupán az alább közlendő számítási példa jobb megvilágítása szempontjából kivonatosan és szószerint idézzük a főbb alapelveket, melyek a fentemlített pályamű bírálatában a legilletékesebb szakvélemények alapján, mint sarkalatosak és végérvényesek, kimondottak. A vizi munkálatok költségeit— mint láttuk — törvénycink szerint az érdekelt területek, a haszon arányában viselik. Ezen haszon arány és kivetési kulcs megállapítása az osztályozási eljárással történik, mely eljárásnál — az eddigi tanulmányok és tapasztalatok szerint — főképen három tényező és pedig a vízosztályok közötti, valamint a földosztályok közötti arányszámok és az értékemelkedés állapítandók meg. A vízosztályok közötti arányszám megállapítása egyes társulatoknál, vízállási grafikonok segélyével, szerkesztési eljárással történt, mely «grafikonok azonban nem merítik ki mindazon tényezőket, melyek a vízosztályok egvmásközötti arányszámának megállapításánál okvetlenül tekintetbe veendők. Nevezetesen benne van a grafikonokban a vízborítás magassága, az árvíz tartama, annak gyakorisága, de teljesen hiányzik annak időszaka, ami pedig hasonlólag igen fontos tényező». 1 A maximális megterholés-re vonatkozó egyéb (ejtegetéseket lásd : Dános : A Vízjogi törvény I. kötet, 102—106. oldal, továbbá Faragó: Az ártérfejlesztés és osztályozáe legcélszerűbb módozatainak megfejtése: 107—115. oldal.