Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)
2. füzet - III. Réthly Antal dr.: A régi rendszerű esőmérő főhibájáról
88 nül kimutathatnánk az esőmérő zárjának rosszabbodását és az eltérések megnövekedését. Annak bizonyítására, hogy a szuronyzáras esőmérőknél elsősorban a kívülről beszivárgó csapadék hozza létre a többletet egy-egy esőmérőt védőgallérral is elláttunk. A védőgalléros alacsony (C) Schenzl és a mély (Ej Anderkó-féle esőmérők mérési eredményei a következő eltéréseket mutatták fel : IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. IV—X. C—A +5-0 4-1-0 -0-8 +2-3 +3-9 —0*4 + 1-7 -|-0-9°/o II- F—A —0-6 +0-2 —0-8 +15 4-4-7 + 1'6 +0-8 +0'9»/, A galléros esőmérők általában többet mutatnak mint a Hellmann-féle — évi középben mintegy 1 °/ 0 — de határozottan kevesebbet (5 %-kal) mint azok az új esőmérők, amelyeken a szuronyzár bár új volt, de nem volt védve a beszivárgás ellen. Végül teljes bizonyságául annak, hogy a beszivárgás a régi elaggott esőmérőknél igen nagymérvű két olyan régi Schenzl* (D) és Anderkó (G)-féle esőmérőt választottam ki, amelyek már hosszabb ideig voltak valamely állomáson használatban. Ezeknek 8 havi észlelési eredményei a következők : IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. IV-XI. D—A 17-6 8-6 7-0 11-1 30-4 12'8 172 11*2 12'8<>/o II L G—A 4-4 6-1 11-7 8-2 23'3 10"7 184 16'9 126»/» A két régi elaggott esőmérő az egyes hónapokban elég nagy °/ 0-kal eltérő csapadéktöbbletet szolgáltatott, de az évi átlagban közel egyezően majdnem 13°/ 0-kal több csapadékot fogtak fel, mint a Hellmann féle esőmérő. 1916. évben még folytattuk a párhuzamos észleléseket, de már csak az első három hónapban hasonlítottuk össze a régi esőmérőket a Hellmann-félével, amely idő alatt továbbra is 9—25% többlet mutatkozott. Áprilistól kezdődőleg Fraunhoffer Lajos aligazgató ajánlatára csak időnkint mértük le a régi esőmérőkben összegyűlt csapadékot. Kitűnt, hogy ettől kezdve lényeges eltérések nem voltak, ami arra vall, hogy az elpárolgás folytán beálló veszteség majdnem ugyanannyi mint a beszivárgás folytán előállott többlet. Természetes, hogy ez egy felette ingadozó érték lesz, még ingadozóbb, mint a beszivárgás mennyiségének értéke. Ez arra mutat reá, hogy a régi csapadékmérő állomásaink közül azok, amelyek gyűjtötték a kis csapadékokat s csak időnkint mérték le, végeredményben kb. közel annyit vesztettek az elpárolgás folytán, mint amily nagy volt a beszivárgás. Ennek a kérdésnek eldöntése gyakorlati szempontból sajnos immár nem hasznosítható eredményekre vezetne, s ezért további kísérletek nem végeztettek. Tehát a rossz állomások régi csapadékmegfigyelései — főkép a nyári félévben — így önmaguktól redukálódtak. * Az általunk Schenzl-t.-nek nevezett esőmérő tulajdonképen a régi osztrák minta, amit az az osztrák meteorológiai évkönyvből kitűnik. Lásd : Jahrbücher der К. к. Central-Anstalt für Meteorologie und Erdmagnetismus v. Karl Kreil. IV. Band. 1852. Wien, 1856. Pag. 219—220. Itt az esőmérő rajza is közölve van. Meg kell jegyeznünk, hogy az ismertetést közlő megemlíti, hogy a csapadékadatokat minden mérésnél + 0'04 párisi vonallal korrigálták, mert ennyi ment veszendőbe az esőmérő falainak benedvesitésénél. Tehát a beszivárgott mennyiségen felül még evvel is nagyobbították adataikat.
